„A féltékenység a nőben csak a hiúság sebe. A férfiban kínszenvedés, amely mélységes, mint a lelki gyötrelem, és folytonos, mint a testi fájdalom.” Anatole France Nobel-díjas író így vélekedik a férfi és a női féltékenység mibenlétéről. Vajon tényleg ez a különbség a két nem között féltékenységüket illetően? Vagy másról lehet szó? Mi okozza egyáltalán a nemek közötti eltérést? És az egyes kultúrákban is megfigyelhető ez a differencia?

Sokáig nem létezett egy olyan elmélet a tudományban, amely jól magyarázta volna a féltékenység nemi különbségeit. Az evolúciós pszichológusok azonban azzal a feltételezéssel álltak elő, hogy a féltékenységet kiváltó okok másképpen súlyozódnak nőknél és férfiaknál (Symons, 1979). Az evolúciós indoklás a két nem szaporodásbiológiai asszimetriájából ered. A nő megtermékenyítése belsőleg történik, ami azt is jelenti, hogy az anya személye bizonyos, míg az apaságot illetően bizonytalanság léphet fel. Innen ered a frappáns mondás: az anya babája, az apa talánja (mama’s baby, papa’s maybe).

Nos, lássuk csak, mit is veszíthet egy férfi, ha a párja szexuálisan hűtlen hozzá. Először elveszíti mindazt az erőfeszítést, energiát, amit a nő meghódítására szentelt. Másodszor, elszalasztja azokat a lehetőségeket, melyekkel új párkapcsolatra tudna szert tenni egy másik nővel. Továbbá a nő anyai erőforrásai becsatornázódhatnak a versenytárs gyermekibe is és nem csupán a sajátjaiba. Negyedszer, ami talán a legfontosabb egy férfi szemszögéből, hogy olyan gyermekbe fekteti az energiáját, aki nem hordozza az ő génállományát. Az evolúciós pszichológusok az apasághoz kapcsolódó különösen nagy költségekkel magyarázzák, hogy a férfiak féltékenységének középpontjában a szexuális hűtlenség áll.

A nők azonban más adaptációs kihívásokkal kerülnek szembe a párválasztás során. A férfi szexuális hűtlensége nem veszélyezteti a nő szülőségben való bizonyosságát, a párja viselkedésétől függetlenül a gyermek a sajátja. Ennek ellenére, ha a férfi más nők iránt érdeklődik, a nő elveszítheti a társa erőforrásait, apai erőfeszítéseit, elköteleződését és előfordulhat, hogy a férfi inkább a riválisok gyermekei felé irányítja inkább ezeket az energiákat. Az érzelmi bevonódás a férfiak részéről, a legerősebb előre jelzője lehet a „tévútra” terelődésnek, illetve az utódokba invesztált csökkenő befektetésnek. Az evolúciós magyarázat szerint ezért áll a női féltékenység középpontjában az érzelmi hűtlenség (Baker és Beilis, 1995).

Bunk és munkatársai (1996) úgy vélik, hogy az evolúciós elméletet sokszor félreértelmezik, mint túlságosan merev és ösztönös magyarázatot, ami azt sejteti, hogy az egyén szempontjából a társas környezet jelentéktelen. Azonban az evolúciós magyarázat pszichológiai mechanizmusokat is feltételez, melyeknek célja a társas környezetre való reagálás. A féltékenységi mechanizmusok ezen magyarázat szerint érzékenyek a szociokulturális környezetre, így léteznek kulturális különbségek a féltékenységet illetően. Az egyik magyarázat szerint a kultúrák közötti különbségek abból is adódhatnak, hogy a szexuálisan liberálisabb kultúrákban egy férfi megoszthatja erősforrásait több nő között is és mivel kevesebb energiát invesztálnak egy nőbe, így a szexuális féltékenységük is alacsonyabb szinten mozog minden egyes nő iránt, mint a kevésbé liberálisokban. A másik lehetőség, hogy ezekben a kultúrákban a nők több férfi bevonódását igyekeznek biztosítani maguk és gyermekeik számára, így kevésbé féltékenyek, ha egy másik nő iránt kezd érzelmileg vonzódni az egyik férfi. A szexualitás terén nemi egyenlőséget mutató kultúrákban az erőforrások sokkal inkább önerőből vannak megteremtve a nők részéről és ez az önállóság megváltoztathatja a féltékenység intenzitását.

Egy vizsgálat szerint a német és a holland kultúrában a szexualitásról vallott attitűdök sokkal lazábbak, mint az amerikai kultúrában, beleértve a házasságon kívüli szexet. Ezen túl az európai kultúrákban a nemi egyenlőség hangsúlyozása is sokkal jelentősebb, különös tekintettel a szexualitásban, mindkét nem egyformán domináns. Azonban az evolúciós pszichológiai megállapítások igazolódtak ebben a kutatásban is. Hollandiában, ahol a nemi differenciák háttérbe szorítására törekszenek, és ahol a többség úgy gondolja, hogy a házasságon kívül létesített szexuális kapcsolat bizonyos körülmények között elfogadható, ott azért a férfiak még mindig sokkal zavaróbbnak érzik, mint a nők, ha a partnerük pusztán csak szexuális kapcsolatot létesít valaki mással, illetve a nőket sokkal jobban zavarja, ha a párja romantikus és érzelmi kapcsolatot alakít ki egy harmadik féllel (Buunk és van Driel, 1989).

Láthatjuk tehát, hogy a kulturális különbségek mellett, abban igaza van Anatole Francenak is, hogy a két nem is különbözik féltékenységüket illetően. Azonban azt talán cáfolni lehet, hogy a nőkben csupán a hiúság sebe lenne a féltékenység érzése, hiszen az ő veszteségük is hasonlóan nagy lehet - akárcsak egy férfié -, ha a párjuk tévútra lép. És minden esetben, legyen szó bármelyik nemről, nagyon intenzíven mardosó lehet, és uralkodóvá válhat ez az érzés. Azonban Precht, kortárs filozófus szerint „jobb, ha az ember élete bizonyos pontjain magánkívül van az örömtől, tombol a dühtől, vagy a féltékenység emészti, mint ha egyáltalán nem ismeri létünk ezen felkavaró elixírjeit”.

Felhasznált irodalom

Baker, R.R., & Beilis. M. (1995). Sperm competition: Copulation, masturbation, and infidelity, London: Chapmati and Hall.

Buunk, B.P.. & van Driel. B. (1989). Variant lifesrytes and relationships, Newbury Park. CA: Sage.

Buunk,B.P.,Angleitner,A.,Oubaid,V.& David, M.(1996). Sex differences in jealousy in evolutionary and cultural perspective: Tests From the Netherlands, Germany, and the United States. Psychological Science, (Special Section).

Symons, D. (1979). The evolution of human sextwlity. New York: Oxford University Press.