A 21. század nők körében mára egy tipikus életformává vált a „szingli” lét. Manapság könnyedén illetünk bármilyen egyedülálló nőt ezzel a szóval, azonban legtöbbször nem csupán az egyedülállóságot értjük alatta, hanem sokkal inkább egy komplex, a nő egész életvitelére vonatkozó szóként használjuk. Ez az életforma pedig társadalmi és pszichológiai problémákat egyaránt vet fel. A nagyfokú urbanizáció és a nők körében is egyre elterjedtebbé vált karrierista életvitel mind hozzájárultak ahhoz, hogy az egyedülállóság nem csak, hogy egyre gyakoribb lett, de mára már divatossá is vált. A szingliség elterjedésének hátterében azonban a szociológiai tényezők mellett nem felejthetjük el a pszichológiai faktorokat sem.

A női szerepek változása

A mai társadalom fiataljainak egyre nagyobb százaléka választja a házasság és az együttélés helyett inkább az egyedülállóságot, vagy, ahogy azt ma nevezik, a szingli életformát. A nők miután egyenjogúságukat kivívták, mára már nem csak, hogy ugyanúgy vállalhatnak munkát, mint a férfiak, de ugyanúgy építhetik saját karrierjüket, mint ellenkező nemű társaik. A kérdés csak az, hogy egy karrierista életmódba hogyan fér bele a házasság vagy a gyermekvállalás, illetve az ezekhez kapcsolódó női sztereotip szerepek, mint a feleség szerep és az anyaság?

A szingli életmód kialakulásához az is hozzájárult, hogy a nők körében kifejezetten elterjedtté vált a továbbtanulás, melynek lehetősége ma már mindenki számára nyitva áll, amellyel akár évekkel is kitolja a házasság és a gyermekvállalás idejét. Ez a jelenség mára tömeges méretűvé vált, a fiatalok elvégeznek egy-egy egyetemet, utána tovább képzik magukat, igyekeznek valamilyen jó pozíciót megszerezni a munkahelyükön és máris a harmincas éveik elején járnak. Pont abban az időszakban, amelyben régen a társválasztás zajlott: a fiatalok a húszas éveik elején még iskolába járnak, a szüleik tartják el őket, esetleg még otthon is laknak. A szingliség kialakulásában a szülői nevelési stílus sajátos mintázatai (pl: ráhagyó, liberális vagy túl féltő nevelési elvek) is fontos szerepet játszik. A jelenséget, amikor a felnőtt gyermeket még mindig szüleikkel élnek együtt, a szülők tartják el, és gyermeki szerepbe ragadva élhetik mindennapjaikat, életük, összefoglaló néven Pán Péter és Hamupipőke szindrómának, utóserdülő kornak is szokták hívni.

Még többet olvashatsz itt:

Pán Péter-szindróma: harmincévesen is kamasz?

 

Munka ÉS / VAGY Párkapcsolat?

Az egyetem elvégzése után nagyon sok fiatal olyan munkahelyre kerül, ahol pályakezdőként rengeteget kell dolgozniuk, gyakori, hogy továbbképzésekre kell járniuk annak érdekében, hogy jobb pozíciót tölthessenek be a munkahelyükön. A munkahely esetleg azt is megkívánja, hogy utazzanak, és külföldi cégeknél képezzék tovább magukat. Egy ilyen sűrű és teljesen felgyorsult életforma mellett ritkán jut idő egy párkapcsolatra. Illetve ez a rendszer egy olyan ördögi kört indíthat el, amelyből gyakran nincs visszaút: ha valaki egyedülálló, több szabadideje marad, amit ha nem tud mivel eltölteni, munkával fogja, és egyre többet fog dolgozni. Azonban, mivel egyre többet dolgozik, annál kevesebb szabadideje marad szórakozni, vagy ismerkedni és így nagyobb eséllyel marad egyedülálló, és így tovább. Tehát látjuk, hogy a karrier építésére centráló életvezetés, melyet a mai munkaerőpiac megkíván, később életvezetési nehézségekhez vezethet.

A média is erőteljes szerepet játszik a szingli életmód elterjedésében. Népszerű filmek és tévésorozatok reklámozzák, hogy manapság az az igazán divatos, ha egyedülálló vagy szingli vagy. Ráadásul a média által idealizált kép nagymértékben torz és téves, hiszen azt közvetíti, hogy ha szingli vagy, akkor az egyenlő azzal, hogy sikeres is vagy, meg van mindened, amire csak vágysz. Józan ésszel mérlegelve azonban a legtöbb nő tisztában van azzal, hogy a jólét és a gazdagság nem egyenes következménye az egyedülállóságnak. Habár a karrierépítésre való koncentrált fókusz előrelendítheti a szakmai sikerességet, azonban a párkapcsolat hiánya lelki, de akár fizikai szinten is okozhat károkat. De hogyan kapcsolódik a boldogság, az elégedettség és az egészség az egyedülálló életmódhoz?

A párkapcsolat jótékony hatásai

Az International Journal of Epidemiology című folyóirat kutatási eredményei szerint az egyedülálló életforma sokkal károsítóbb tényezőnek bizonyult, mint például a dohányzás. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a férfiak esetében a társtalanok halálozási esélye 167%-al nagyobb volt, mint a házasoké. Ez a szám magáért beszél, valamilyen módon tehát ténylegesen befolyással van az egészségre és a hosszú életre a párkapcsolat.

Kopp Mária pszichológus szerint a család komoly testi és lelki egészségvédőfaktor. Mely azt jelenti, hogy ha az ember családban él, mind a testi, mind a lelki életére jó hatással van. Egyszerűen tehát a pszichés egészségünk érdeke az lenne, ha újra divatos lenne a házasság és a családalapítás.

A szingliség kialakulásának pszichológiai hátterében állhat még az érzelmi elköteleződés hiánya is. Ugyanis egy párkapcsolat kezdetén az intimitás az, ami két embert egymáshoz vonz, és segít a kapcsolat kialakulásában, de az elköteleződés a hosszútávú kapcsolat kulcsa. Továbbá valószínűleg az is szerepet játszik a szingliség elterjedésében, hogy ugyanúgy bánunk a kapcsolatainkkal, mint a megvásárolt árucikkekkel. A fogyasztó társadalom hátrányaként tapasztaljuk, hogy ha valami elromlik, érdemesebb kidobni, mint megjavíttatni. Az áruk piacához hasonlóan párkapcsolati problémáinkat is inkább a pár lecserélésével igyekszünk megoldani, ahelyett, hogy időt, energiát, és figyelmet szentelnénk a másiknak és a kapcsolatunknak. Sokan azonban nem vállalják fel az elköteleződéssel és a kapcsolatért való küzdéssel járó feszültséget, mert úgy gondolják könnyebb továbblépni egy újabb kapcsolatba. De amint azt a fent említett kutatások is bizonyították, nem biztos, hogy egészségesebb a konfliktus elkerülése, mert ezzel együtt a hosszú távú kapcsolat lelki egészségre gyakorolt jótékony hatásait is elkerüljük.

A szingli-generáció fogalmával foglalkozik egy cseh dokumentumfilm is:

Szingli-generáció