Az identitás az a nyilvánvaló érzés, hogy saját testünkben otthon vagyunk, tudjuk hová tartunk és belül bizonyosak vagyunk azok elismerésében, akik számítanak nekünk (Erikson)

A saját testtel kapcsolatos fogalmak meghatározása nehéz és az emberek általában nincsenek tisztában a testséma vagy testkép pontos jelentésével, annak ellenére, hogy manapság nagyon elterjedt fogalmakról van szó. Az egészséges ember nem észleli a testét az élete minden egyes pillanatában. A test ápolása, öltözködés, a fiziológiai szükségletek, éhség, szomjúság esetén vagy valamilyen rendellenes működés, pl. fájdalom megjelenésekor figyelünk konkrétan a testünkre. A testséma tehát ezt a kevésbé megfogható és csak alkalmakként megjelenő testérzést jelenti. A testkép ennél összetettebb, dinamikus és minőségileg meghatározható területekkel rendelkező fogalom. A testkép magában foglalja azt, hogy egy személy hogyan észleli saját alakját és méreteit, saját testének határait, hogyan öltözködik és díszíti külsejét. Ugyanígy hozzá tartoznak a személy testének belső szerkezetéről alkotott elképzelései valamint testének működésére vonatkozó elképzelések is.

A testképre vonatkozó legelterjedtebb kutatások arra vonatkoznak, hogy optimálisan észleli-e egy személy a saját testét, olyannak látja-e a méreteit, mint amekkorák valójában, vagy torz, irreális elképzelései vannak. Ez a kérdés kifejezetten az evészavarok témaköréhez kapcsolódik, ugyanis a torz testkép következtében kialakuló alacsony önértékelés és fogyni vágyás egyre több estben vezet a táplálkozási magatartás zavaraihoz, amelyet a média által közvetített irreális elvárások tovább erősítenek.

Az evészavar és típusai:

Az evészavarok előfordulása az elmúlt három évtizedben növekedett meg drasztikusan, és vált aktuális, nyilvános figyelmet igénylő témává. Kialakulásában számos tényező közrejátszhat, például a kor karcsúságideálja, a fokozott elvárások, a betegségre való hajlam, tehát nem egy okból kialakuló, vagy jól előre jelezhető rendellenességekről van szó.  A leggyakoribb evészavarok az anorexia és bulimia nervosa, melyek lényege, hogy a beteg fogyni akar, a súlyvesztés motiválja.

Anorexia nervosárol akkor beszélünk, ha a személy testsúlya az életkorának és testmagasságának megfelelő minimális súlynál legalább 15%-kal csökken, a súlygyarapodástól való intenzív félelem, torzult testkép és nőknél menstruációs zavar alakul ki. Az anorexia kialakulása serdülőkorban a leggyakoribb, de egyre jellemzőbb, hogy már 10-11 éves gyerekek drasztikus fogyókúrába kezdenek. A betegség gyakorisága kb. 1% a fiatal felnőttek körében, és tízszer több nőt érint, mint férfit.

A bulimia nervosa alaptünete a falásroham, ami hatalmas mennyiségű étel gyors elfogyasztását jelenti. A rövid idő alatt bevitt ételmennyiség biztos, hogy nagyobb, mint amennyit más ember ugyanannyi idő alatt elfogyasztana és általában az evés feletti kontroll érzésének elvesztésével jár. A betegeknek a falásroham után kínzó bűntudatuk és szégyenérzetük lesz, és a túlevést különböző módszerekkel próbálják kompenzálni. Gyakori a koplalás, a megterhelő tornagyakorlatok végzése, az önhánytatás, a nagy dózisú hashajtó vagy vízhajtó bevétele. Bulimia esetén a falási epizódok legalább három hónapon át, hetente több alkalommal jelentkeznek. Kialakulása a fiatal felnőttkor elején a leggyakoribb, és a nők mintegy 4%-át érinti.

Sajnos a táplálkozási zavarokat nehéz felismerni, mert a betegek leplezik fogyókúrájukat és megváltozott étkezési szokásaikat. Az anorexiásokra jellemző, hogy elrejtik, elosztogatják vagy kidobják a nem elfogyasztott ételeket, bő ruhákkal leplezik kiálló csontjaikat és kerülik az étkezéssel egybekötött programokat. A bulimiások is leplezik falásrohamaikat, melyek általában csak akkor jelentkeznek, ha a beteg egyedül van, így nem ritka a késő esti vagy éjszakai túlevés sem. A falás után következő kompenzációs formákat is igyekeznek úgy elvégezni, hogy mások ne vegyék észre. A bulimia észrevételét ráadásul az is nehezíti, hogy míg az anorexiások kóros soványsága a környezetük számára feltűnő, a bulimiásoknak általában nem csökken jelentősen a testsúlyuk. Az evészavarban szenvedőknek gyakran nincs betegségbelátásuk és kerülik az orvosi segítséget mindaddig, amíg egészségüket és életüket veszélyeztető állapotba nem kerülnek. Gyakori a tünetek krónikussá válása, illetve a visszaesés. Az anorexia halálozási arány 6%, azonban a 20 éve krónikus evészavarban szenvedők körében eléri a 20%-ot, így riasztó, de igaz tény, hogy az anorexia nervosa a legmagasabb halálozási arányú pszichiátriai betegség.

 

A szociális, pszichológiai és biológiai tényezők

A táplálkozási magatartás zavarairól való gondolkodást ma az un. bio-pszicho-szociálismodell határozza meg. Vannak biológiai, pszichológiai és szociális rizikófaktorai is a rendellenességnek így ez a szemléletmód minden kockázati tényezőre figyelmet fordít.

Szociális tényezők

A táplálkozási zavarok előfordulása nem egységes minden kultúrában. A karcsúság kényszere – ami a fő jellemzője a táplálkozási zavaroknak – azokra a kultúrákra jellemző, ahol bőséges élelmiszerkínálat van. A szűkösebb élelmiszerellátottságú kultúrákban az ideális testalkat sokkal gömbölydedebb, ami azt sugallja, hogy az ideális az, amit minél nehezebb megvalósítani. Gyakran a médiát hibáztatják a táplálkozási zavarok gyakoriságának növekedése miatt, amiért az idealizált karcsúság elérésére motiválja az embereket. Az újságokban, tévében, a kifutókon szereplő modellek irreálisan vékony testalkata sok nő önbecsülését csökkenti, a tökéletes külső elérése érdekében rengetegen kezdenek fogyókúrába, arra nem is gondolva, hogy lehet, hogy a fotoshop műve a hibátlan alak, vagy hogy az anorexiás modell magánélete nem is olyan boldog…

A családi környezet is nagymértékben befolyásolhatja az evészavarok, különösképpen az anorexia nervosa kialakulását, mivel az anorexia kezdete általában a felnőtté válás időszakára, vagy az előttre tehető. A fiatalban a fejlődő test változása miatt elégedetlenségérzés alakulhat ki, a szülőkről való leválási törekvések, az autonómia serdülőkorra jellemző kialakítása konfliktusokat eredményezhetnek, emellett a család szerkezetében esetlegesen fennálló zavarok szintén hozzájárulhatnak a kórkép kialakulásához. A szülők gyakran túlvédik gyermeküket vagy magas, nem reális elvárásokat állítanak fel gyermekük teljesítményével kapcsolatban. Az anorexiás fiatalok családi környezetüket kritikusnak írják le, kényszerítő szülői kontrollal jellemzik, és gyakran félnek a felnövéstől, elutasítják a felnőttkort. Ilyen megközelítésből az anorexiát a felnőttkor visszautasításával is szokták magyarázni (vagyis, ezen magyarázat szerint az anorexiában szenvedő fiatalok a test felnőttkori sajátosságainak kialakulását igyekeznek megakadályozni).

Pszichológiai tényezők

Az evészavarok kapcsolatba hozhatóak az énfunkciók gyengeségével. A pszichoanalitikus magyarázatok szerint a korai nem kielégítő anya-gyerek interakciók is kockázati tényezőt jelenthetnek az evési zavarok kialakulásában. Az anutonómia fejletlensége sok esetben az evési rendellenesség hátterében állhat. Az autonómia fejletlensége kommunikációs és érzelemkifejezési, önérvényesítési nehézségekben, nem megfelelő megküzdési stratégiák alkalmazásában valamint túlzott megfelelési vágyban nyilvánulhat meg.

Az evészavarok egy további lehetséges magyarázata a kontrollfunkciók gyengeségében, elégtelenségében keresendők. Anorexia esetében túlkontrollálásról van szó, mert a betegek úgy érzik, hogy az életükben kizárólag az evést tudják megfelelően irányítani, a táplálék megtagadása, a testsúlyuk megtartása olyan képességük, melyet tökéletesen kézben tartanak. Emiatt gyakori, hogy a súlyos anorexiások az evéshez illetve a nem evéshez igazítják mindennapjukat, szigorú szabályokat és napirendet állítanak fel, rituálészerű étkezéseket folytatnak, és megmásíthatatlanul betartják azokat. Egy érdekes kutatás kimutatta, hogy az anorexiás személyek a normálistól eltérően sok időt töltenek az ételekkel, evéssel, testsúllyal, testalkattal kapcsolatos megszállott, kényszeres gondolataikkal. E felmérés azt találta, hogy a táplálkozási zavaros emberek 74%-a több mint 3 órát tölt naponta megszállott gondolkodással, 42%-uk több, mint 8 órát. 62%-nak kevesebb, mint 3 szabad órája van egy nap, amikor nincsenek megszállott gondolatai, illetve 37%-nak egyáltalán nincsenek szabad órái. A legtöbb érintett (72%) a megszállott gondolatok elnyomására törekszik, de 50%-uknak nem sikerül, ezért úgy érzik, hogy kevés, vagy egyáltalán nincs kontrolljuk kényszergondolataik felett. Az anorexiás emberek egy részénél megfigyelhető, hogy a gondolatok kontroll és komfortérzést adnak, ezért egyáltalán nem kívánnak szabadulni tőlük. Ezzel szemben a személyek szorongását és elhízástól való rettegésüket is erősíthetik az evéshez kapcsolódó megszállott gondolataik, ugyanis az ételekre történő állandó koncentráció során az az érzésük támadhat, hogyha azt mind megennék, amire gondolnak, túlsúlyossá válnának. Ezek következtében azonban a rigid magatartásformák társadalmi izolációhoz, családi problémákhoz és interperszonális nehézségekhez vezethetnek. Azonban az nem világos, hogy az éhezés váltja-e ki a szorongásos zavarokat, vagy a szorongás kísérő másodlagos jelenség lehet-e a táplálkozási zavarban.

A bulimia éppen ellenkezőleg, a kontroll elvesztésével jár, amikor a beteg a falásroham alatt nem tudja befolyásolni, hogy egyszerre mennyi táplálékot vesz magához. Előfordul, hogy a bulímiások impulzuskontroll zavarokkal is küzdenek, ami túlzott alkohol-, vagy drogfogyasztásban, vásárlásban nyilvánulhat meg.

Az evészavarosok jellemző személyiségvonása továbbá a perfekcionizmus. Főleg anorexiás lányok esetében gyakori, hogy kitűnő tanulók, versenyeket nyernek és mindenben a maximális teljesítményt igyekszik nyújtani. A felépülés után a perfekcionizmus továbbra is jellemezheti a személyeket, nem csak a súlyukkal kapcsolatban, de az élet másterületein is

Biológiai tényezők

Minden ember ideális testsúlyát az un. stabilizációs pont hivatott beállítani, amiért az agyban az étvágyat szabályozó hipothalamusz felelős. Anorexiások esetében az étvágy elnyomása következtében ezért alakulhat ki a lelassult anyagcsere, az ételekkel kapcsolatos megszállott foglalatoskodás, a bulimiások esetében pedig a falásroham. Tehát ezekkel a tünetekkel jelez az agy, hogy a beteg az ideális testsúlyától eltávolodik. De mind a kóros soványság, mint a falásrohamok nagyon veszélyesek. Szövődményes testi tünetek formájában jelentkezhetnek gyomorproblémák, szívritmus zavarok, anyagcsere rendellenességek, vérszegénység, és a nem megfelelő belső elválasztás

A genetikai hajlam illetve sebezhetőség rejtve marad nemkívánatos hatások, alkalmatlan diéta vagy érzelmi stressz hatások megjelenéséig. Annyi azonban bizonyos, hogy az evészavarok kialakulásában számos szociális, pszichológia és biológia kockázati tényező közrejátszik. Figyelembe kell venni a személyek között fennálló egyéni különbségeket, nem lehet deduktív módon, az általános tünetek alapján minden egyes evészavaros betegre ugyanolyan következtetéseket levonni. A megfelelő mértékben motivált betegek gyógyulásában nagyon hatásos lehet a kognitív terápia, a pszichoanalitikus terápia és családterápiát is gyakran alkalmaznak szükség esetén gyógyszeres kezeléssel kiegészítve.

Új típusú evészavarok

Az izomdiszmorfia elnevezésű evészavart az anorexia ellentéteként szokták emlegetni. Főleg testépítő férfiakra jellemző ez a testképzavar, akik még akkor is „kicsinek” és vékonynak találják magukat, amikor az egész testük csupa izom, és mindent megtesznek a további növekedés érdekében. Testtömegnövelő szereket használnak, szigorúan összeállított, zsírmentes étrendet követnek. A nagyobb izomtömeg és kisebb testzsír elérése érdekében hatalmas áldozatokat vállalnak, gyakran akkor kerülnek orvoshoz a betegek, amikor már környezetük nem bírja tolerálni a megszállott edzést és étkezést.

Az exorexia a túlzásba vitt sportolást kifejező evészavar. Általában az egészséges életmódra, vagy fogyásra való törekvéssel indul, de az „életnek értelmet adó edzés” pszichés zavarrá válhat. Az exorexiás betegek mindent megtesznek azért, hogy minél többet és minél intenzívebben edzhessenek és a sport mindent meghatározó tevékenységgé válik. Az exorexiások nem tartják kórosnak az életformájukat és a rengeteg edzést, sőt saját magukat gyakran petyhüdtnek, puhánynak érzik. Az edzések kihagyása valóságos elvonási tüneteket produkál, tehát szorongás, feszültség, ingerlékenység jelentkezhet. Ez még inkább megnehezíti a betegségtudat kialakítását és a terápia eredményességét.

Az egészséges táplálkozást is túlzásba lehet vinni. Az újabb evészavarok körébe tartozó orthorexia nervosa éppen az egészséges étel – függőséget jelenti, azt, hogy az orthorexiás személyek kizárólag egészséges élelmiszereket hajlandóak enni. Az ételeket minőségi alapon válogatják meg, és csak „tiszta”, „tápláló” élelmiszereket fogyasztanak. Általában az élelmiszerek egészséges kategóriába sorolása saját elvek és szabályok alapján történik, pl. súlyosabb esetekben előfordulhat, hogy a beteg csak nyers zöldségeket és gyümölcsöket eszik, vagy kizárólag a sárga színű élelmiszereket engedélyezi magának. Az ilyen kényszeres és megrögzött étkezési szokások következménye azonban nem az egészség lesz, hanem a nem megfelelő táplálékbevitel következtében különböző hiányállapotok és betegségek léphetnek fel. Ez az evészavar általában a 25-30 éves nők körében a leggyakoribb és gyakori, hogy a társas életben jelentkező problémák, vagy a család hívják fel rá a figyelmet.

A drunkorexia a fiatal nők körében legelterjedtebb új típusú táplálkozási zavar. Sok nő figyelemben tartja az alkoholos italok magas kalóriatartalmát, és annak érdekében, hogy pl. egy esti összejövetelen „nyugodt lelkiismerettel ihasson”, úgy, hogy ne lépje túl a napi 1000 kalóriás diétáját egész nap koplal. Nagyon veszélyes csupán alkohollal fedezni a napi energiabevitelt, ugyanis súlyos testi szövődmények vagy akár alkoholizmus is kialakulhat.

Popper Péter az anorexiáról:

Popper Péter - Anorexia 2/1 / Popper Péter - Anorexia 2/2