Érezted-e már úgy hogy egy váratlan esemény hatására kibillentél lelki egyensúlyodból? Azt érezted, minta kihúzták volna a lábad alól a talajt? Hogy képtelen vagy másra koncentrálni, mint a rossz érzést, bizonytalanságot kiváltó eseményre, miközben képtelen vagy megoldást találni tehetetlenségérzésed enyhítésére? Esetleg jelenleg vagy ilyen helyzetbe? A következőkben a krízisről, a krízis típusairól, a megoldási stratégiákról, és a segítség lehetőségeiről olvashatsz röviden.

A veszteségélmények és a krízis kapcsolata:

Krízisnek tekintjük az olyan érzelmileg kritikus, feszült, fájdalmas, túlterhelő állapotot, amelyben a személy a lelki egyensúlyát veszélyeztető helyzettel kénytelen szembenézni. Ekkor ezen körülmények mindennél fontosabbakká válnak számára, figyelmét, gondolatait teljes egészében kitöltik, ennek ellenére az aktuális helyzetet a szokásos problémamegoldási stratégiákkal nem tudja sem elkerülni, sem megoldani. Olyan fenyegető állapotok ezek, amelyek általában külső események hatására jönnek létre (trauma, életciklus váltás). A krízisben lévő személy fenyegetettséget, kilátástalanságot, tehetetlenséget él meg.

Tehát azt mondhatjuk, hogy krízisállapot alakul ki, amikor egy megjelenő új élethelyzet (például felnőttkorba lépés, költözés) által okozott nehézségekkel, vagy hirtelen fellépő veszteségélménnyel, traumával (halál, erőszak) nem tudunk megküzdeni, a mozgósított erőforrásaink kezdenek kiapadni, illetve a megfelelő megküzdési stratégiák sem elérhetőek számunkra, amelynek egyik fő oka, hogy nem vagyunk felkészülve azokra a nehézségekre, amelyek az új, kialakult körülményekből adódnak.

Amikor az egyénre jellemző problémamegoldási módok kudarcot vallanak, és az aktuális kellemetlen helyzetből adódó feszültségi állapot krónikussá válik, akkor az egyén újabb erőfeszítéseket tehet korábban még nem használt megoldási módok alkalmazására. Ekkor, ha ezek a kísérletek sikeresek, akkor a krízisállapot elmúlik, a problémamegoldó készség gyarapszik, és az egyén új tapasztalattal gazdagodva kerül ki a korábbi szorongató helyzetből. Ha azonban ez, az eddig még nem alkalmazott problémamegoldási mód is kudarcot vall, akkor a krízisállapot mélyül, és sok esetben ilynekor még az is előfordul, hogy a személy önpusztító eszközökhöz nyúl, amellyel a tehetetlenség-, kilátástalanság érzését igyekszik tompítani: drog-, alkoholfogyasztás vagy az öngyilkosság gondolata jelenhet meg tartós krízisállapot következményeként. Látható tehát, hogy a krízis a pozitív és a negatív irányú változás lehetőségét is magában hordozza.

Térjünk most át a tágan értelmezett veszteségélmények (mely nem csupán a halállal való találkozás, a halál következtében megjelenő gyászt jelenti) következményeként megjelenő krízisekre, amelyeknek két csoportját különböztethetjük meg. a kiszámítható, a normál életfolyamat változásaiból adódó és a váratlan veszteségekhez (véletlen veszélyeztető helyzetek okozta krízisek) kapcsolódó krízisek, amelyeket a pszichológia mint normatív és nem normatív kríziseket tart számon.

Normatív krízis: A normál életfolyamatok változásaiból adódó krízisek A személyiségfejlődés előre meghatározott stációkon, lépcsőfokokon megy keresztül, amelyek során az egyénnek az adott életszakaszra jellemző problémával, életfeladattal, krízissel kell szembesülnie. A probléma, az adott életfeladat megfelelő megoldása a következő életszakaszba lépés záloga.

Ilyen krízisnek, életfeladatnak tekinthető például kamaszkorban az identitás keresés, az identitás kialakítása a szerepdiffúzióval szemben: a kamaszokra jellemző identitáskrízis, a „Ki vagyok én?” kérdés megválaszolása az identitás kialakulását eredményezi. Ha a kérdésre nem sikerül megtalálni a választ, akkor az összezavarodottság, önazonosság keresése állandósul, és a fiatal nem tud továbblépni a következő életszakaszba, amely a fiatal felnőttkor aktuális, sajátságos és megoldásra váró problémáit rejti magában. Ekkor a fiatalnak az intimitásra való képességét kell kialakítania, amelynek feltétele a már kialakult identitás. Ha azonban az identitás még nem alakult ki, akkor a személy magába zárkózik és képtelenné válik arra, hogy a másikra figyeljen, ez pedig megakadályozza az intimitás kialakulását. Ekkor a magány és az elszigetelődés érzésével kell szembenéznie az illetőnek. Az egyes fejlődési szakaszok megoldatlan feladatai, krízisei, a későbbi életkorokra jellemző életfeladatok megoldásának sikerességét gátolják.

Ezek túl normatív krízisnek tekinthető például a családi fészek elhagyása, vagy az idős szülő elvesztése stb. is.

A krízisek másik csoportját a nem normatív krízisek jelentik. Ebbe a csoportba azok a krízisek tartoznak, amelyek váratlan, sorscsapásszerű helyzet hatására alakulnak ki – például váratlan szakítás, haláleset, munkahely elvesztése, természeti katasztrófa, gazdasági válság kedvezőtlen, súlyos következményei, erőszak átélése, betegség. A nem normatív krízisek, szemben a normatív krízisekkel bármely életszakaszban kialakulhatnak.

A krízis kialakulása mindig feltételez valamilyen veszteségélményt, azonban a veszteségélmény nem feltétlenül vezet krízisállapothoz. A krízisállapot kialakulásának szempontjából fontos szerepet játszanak a korábban már említett megküzdési stratégiák, vagyis az, hogy az illető milyen hatékonyan tudja a felborult egyensúlyi állapotot helyreállítani, újat kialakítani. A krízisállapot kialakulása a mozgósítható erőforrásokon kívül nagymértékben függ attól is, hogy az, akit vagy amit az illető személy elveszít, mennyire mélyen része az identitásának, mekkora részét jelenti az illető énképének.

Krízisben lévő személyekre jellemző, hogy gondolatainak, érzelmeinek középpontjában az egyensúlyvesztést előidéző helyzet áll. Gondolatait, érzelmeit egyáltalán nem képes strukturálni, ismereteit nem tudja a megoldás szolgálatába állítani. Törekszik a problémahelyzet megoldására, azonban korábban sikeresen alkalmazott megoldási stratégiái az aktuális helyzetben kudarcot vallanak. Gyakran szorong, érzelmileg kimerült, de az is előfordul, hogy nehezen tudja kontrollálni érzelmeit. Munkavégzése kevésbé hatékony, tevékenységi köre elsivárosodik, érdeklődése beszűkül a problémahelyzetre, mindennapi, önellátással kapcsolatos teendőket hajlamos elhanyagolni, baráti kapcsolatai leértékelődnek, kevésbé keresi mások társaságát, amely elszigetelődéshez vezethet. Az is gyakran előfordul valamilyen függőségbe menekül a krízisben lévő személy.

Krízisben lévő személyeknek támogatást tudnak nyújtani a családtagok, barátok, azzal, hogy  meghallgatják szerettüket. Segítségért fordulhatnak pszichológushoz, mentálhigiénés szakemberhez, pszichiáterhez, telefonos lelkisegély-szolgálathoz.

 

Forrás:

Hajduska, M.: (2008): Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó Kft., Budapest