Még a mai napig sokan vélekednek úgy, hogy aki pszichológushoz jár, biztosan mentális problémákkal küzd. Nagyon sokan még mindig nem tudják, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között. Ennek a tisztázására nem most kerül sor. Sokan el sem tudják azt képzelni, vannak olyanok, akik a mindennapi életükben mutatkozó problémáikat nem tudják megoldani. Lehet olyan, aki egy haláleset utáni gyászt nem tud feldolgozni, lehet olyan, aki munkahelyi nehézséggel néz szembe, és ez állítja őt megoldhatatlan probléma elé. Ezek csak kiragadott példák a számtalan lehetőség közül. Ebből is az látható, hogy a pszichológusi munka nem csak abból áll, hogy a szakembert csak súlyos problémákkal küzdők keresik fel. Előfordul persze ilyen is, de az is, hogy a számukra megoldhatatlannak tűnő, mindennapi problémával fordulnak a pszichológushoz. A problémák sokszínűsége szinte kézzelfogható a pszichológusi munkában.

Térjünk vissza a kiindulási ponthoz. Mi is az a sportpszichológia? Hogyan kapcsolódik az előző okfejtés ehhez a kérdéshez? A válasz rendkívül egyszerű. Sokan gondolhatják, hogy a sportpszichológushoz olyan sportolók járnák, akik súlyos mentális problémákkal küzdenek. Előfordulhat persze ilyen eset is, de a legtöbb sportoló, akik ilyen jellegű segítséget vesznek igénybe, pszichésen teljesen egészségesek. Akkor milyen céllal fordulnak a sportolók a szakemberhez? Dr. Lénárt Ágota, a magyar sportpszichológia egyik legnagyobb alakja, azt írja, hogy a sportpszichológus feladata a sportoló teljesítményének fokozása, a megfelelő időben tudjon a legjobban teljesíteni. Sokszor lehet hallani, hogy jól teljesített a sportoló, de a sajnálatos vereség oka, hogy nem volt ott a versenyen fejben. Sokszor hivatkoznak mentális gyengeségre, amin a sportpszichológia sokat tud segíteni. Ugyanakkor fontos emellett a prevenció is, a sportolók mentális egészségének védelme is. A sportolónak fel kell tudnia készülni a kiélezett szituációkra is. Ezt a szakember úgy tudja segíteni, hogy fejben végig csinálják a mozdulatsorokat, vagy végig haladnak a versenytávon. Csapatsportokban is sokat tud segíteni a sportpszichológus. Amikor sok embernek kell együtt tenni a sikerért, akkor nem mindegy, hogy mennyire egy célért, egy csapatként küzdeni, működni. A szakember sokat tud tenni ezért a csapategységért. Megfelelő eszközök állnak a rendelkezésére, hogy növelje a csapatkohéziót, a csapatban a periférián álló sportolókat integrálja a csapatba. Fontos szerepe lehet a sportpszichológusnak akkor is, mikor egy sportoló igen súlyos sérülést szenved, ami miatt akár hosszabb időre is kényszerpihenőre kell mennie. Nemcsak abban kaphat segítséget, hogyan dolgozza fel a sérülés miatt krízist, hogyan kezelje a sérülés miatti szorongást. Amennyiben profi sportolóról van szó, akkor egy sérülés súlyos anyagi problémákat is vonhat maga után, hiszen nem tud „dolgozni”, így sokszor nem is kap fizetést. Ezek mind olyan problémák lehetnek, amik súlyos szorongást kelthetnek a sportolókban. Ez hátráltathatja a felépülését, és akár olyan döntést is hozhat, hogy túl korán tér vissza, amivel újabb sérülést kockáztat meg. Továbbá tudja segíteni a sérült sportolót mentális tréninggel, ami azt jelenti, hogy fejben gyakorolják a fontos mozdulatsorokat. Ezzel a sportoló nem esik ki a mozgásból, ami a későbbiekben segítheti a visszatérését. A sérülés nagyon súlyos is lehet, vagy a sportolónak más okból kell felhagynia a sporttal. Ekkor is sokat tud segíteni a sportpszichológus. Esetleg fel tudja készíteni a sportolót a „civil” életre. Az aktív sportkarrier befejezése nagy űrt hagyhat maga után a sportolóban, és ezt az űrt segíthet kitölteni a szakember.

Az előbbiekben bemutattam, talán a teljesség igénye nélkül, a sportpszichológiai munka sokszínűségét. Sokakban felmerülhet az a kérdés, hogy ez így nagyon szépen hangzik, de a valóságban működik-e egyáltalán. A Gyömbér Noémi és Kovács Krisztina által szerkesztett Fejben dől el című könyvben több kiváló sportoló is beszélt arról, hogy miben tudott neki segíteni a sportpszichológus. Ezekből a nyilatkozatokból szeretnék most idézni.    

 

Gyurta Dániel (olimpiai bajnok úszó)

„Magyarországon sokan úgy gondolják, hogy csak az jár sportpszichológushoz, aki beteg. Én kíváncsiságból mentem el. Látva a külföldieket, azt gondoltam, hátha nekem is ad valamit. A mentális felkészülés során rájöttem, hogy nemcsak valamiben segít, hanem óriási többletet ad.”    

 

Dara Eszter (Európa-bajnok úszó)

„Fél évvel ezelőtt (2011 októberében) volt egy vállműtétem, emiatt hónapokat kellett kihagynom. Ezalatt folyamatosan jártam sportpszichológushoz, ahol mentális tréninget gyakoroltunk, erősítettük az önbizalmam, amire most mindennél nagyobb szükségem volt. Persze a mindennapos szárazföldi erőfejlesztés sem maradt ki a napi programból, csak így tudtam versenyben maradni a többiekkel szemben, akik eközben teljes erőbedobással készülhettek az olimpiai játékokra.”

 

Varga Dániel (magyar válogatott vízilabdázó)

„Számomra a sportpszichológia a híd ahhoz, hogy a bennem munkálkodó, nem tudatos (de szükségszerűen létező) érzések, rezgések, félelmek, vágyak kavalkádját összekösse a tudatos és kontrollált teljesítménnyel”

 

Szeretném azt gondolni, hogy sok kérdés tisztázódott a sportpszichológiával kapcsolatban, ugyanakkor azt tudom, hogy nagyon sok új, még eddig megválaszolatlan kérdés merült fel. Azt szerettem volna, azoknak akik olvassák az érdeklődését felkeltsem a pszichológia ezen ága iránt, ami bár nem a legújabb irányzat, de még mindig sok kérdőjel kering körülötte.

  Felhasznált irodalom

 Gyömbér, N., & Kovács, K. (2012). Fejben dől el. Budapest: Noran Libro.

 Érdemes lehet elolvasni

 Budavári, Á. (2007). Sportpszichológia. Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.

Lénárt, Á. (2002). Téthelyzetben. Budapest: Országos Sportegészségügyi Intézet.