Kapuzárási pánikról már mindenki hallott - általában negyvenes éveik végén, ötvenes éveik elején járó férfiak, beszűkült életlehetőségeik miatt kialakuló szorongását értjük alatta. Erre az életkorra már meghozták az életükre vonatkozó jelentősebb döntéseket, és felmerülget a kérdés „Elég jól döntöttem-e?”

Az ezredfordulón egy új terminus kezdett szárnyra kapni, kapunyitási pánik néven, mely fiatal felnőttek, egyetemet frissen elvégzett fiatalok stressz reakciója a világ állandó változásaira, és azon belül arra a rengeteg sikerkritériumra, és elvárásra, amiknek meg kell felelniük önmaguk megvalósítása érdekében. Ez esetben annyi választható út áll előttük, hogy a szorongás alapja éppen abból ered, hogy nehéz megítélni, melyik lehetne a legjobb választás. De mitől is alakulhatott ki ez a jelenség? Az okokat teljességében bemutatni hosszadalmas lenne, de vegyünk górcső alá néhányat.

 Gyors gazdasági változások

Az előző generációk még egész életükre vonatkozóan választották szakmájukat; például nagyszüleink még ugyanarról a munkahelyről mentek nyugdíjba, amelyben karrierjüket megkezdték. Az akkori, stabilabb, kevésbé változó gazdasági helyzet lehetővé is tette ezt, nem kellett azt mérlegelni, hogy az, amivel a fiatal szeretne foglalkozni piacképes-e, el tud-e vele helyezkedni a szüntelenül változó munkaerőpiacon. Napjainkban annyi lehetőség áll a fiatalok előtt, annyi komoly, az egész életükre kiható döntést kell meghozni, hogy az már önmagában szorongást szül.  A cél legideálisabb esetben egy olyan szakma megválasztása, amely a fiatal érdeklődésének, és valós képességeinek megfelel, és a van is az adott terület szakembereire igény és kereslet. Sok esetben szerencsések több területen, egy szerteágazóbb tudás megszerzése, mint egy terület mélyebb ismerete. Meg kell még felelni a társadalom és fontos referenciaszemélyek (szülők) elvárásainak is, hogy anyagilag is jövedelmező szakmát válasszon a gyermekük. Mindezen tényezők összehangolása nem egyszerű feladat, és gyakran kell az éppen aktuális gazdasági, munkaerő-piaci változások tükrében újragondolni.

 Álom és valóság

 

Egy nemrégiben végzett amerikai kutatás szerint sok fiatalra jellemző, hogy azonnali sikert vár el magától: nemcsak hogy a szakmájában szeretne elhelyezkedni, de pályakezdőként azonnal magas fizetést szeretne érte kapni. Ezen elvárásokat sajnos a napjainkban egyre gyorsabban teret hódító közösségi média is táplálja, ahol mindenki igyekszik a legideálisabb képet közölni magáról, és könnyen érezhetjük úgy, hogy a vágyott egzisztenciális siker csak egy karnyújtásnyira van. Friss diplomásként, álláskeresőként aztán kiábrándító lehet a felismerés, hogy a sikerhez rögös út vezet, és komoly elszántságra, tettrekészségre van szükség az eléréséhez.

Kitolódott felnőtté válás 

A diplomás réteg kiszélesedésével mára már az első munkába állás életkori határa is kitolódott, így az önállósodás, az önálló egzisztencia kialakítása, a családalapítás is későbbi életkorra realizálódhat. Sok esetben sajnos a munkaerőpiac nem tud minden friss diplomásnak azonnal állást biztosítani, így a megcélzott munkakör elnyerése még felsőfokú végzettséggel sem garantált. Így fordulhat az elő napjainkban, hogy egy a húszas évei végén járó fiatal még a szüleivel él, a felnőtté válás, a leválás folyamata is meghosszabbodott, holott a társadalom elvárása egy önállósodott, felelősségteljes döntéshozatalra képes, talpraesett felnőtt irányába mutatna. A szülőkről történő leválás kitolódása megint csak a kapunyitási pánik kialakulásának kedvez, mert azzal, hogy egy fiatal továbbra is gyerekszerepben marad a szülei óvó szárnyai alatt, lehetőséget ad a fontos döntések további halogatására, a felelősségvállalás elodázására. 

 

Mit tehetünk ellene:

A kapunyitási pánik nem szükségszerű állomás minden friss diplomás számára. Sok esetben kivédhető, ha az egyén tudatosítja magában az alábbi pontok fontosságát:

 

1.) Reális önismeret megszerzése

A reális önismeret az élet több területén is a segítségünkre lehet. Reálisabban enged láttatni, hogy mire is vágyunk igazán. A pályaválasztás terén is segít hatékonyabban felmérni, hogy mivel érdemes tanulmányaink végeztével foglalkoznunk, mi az a személyiségünkhöz, kvalitásainkhoz leginkább passzoló munkakör, melyre kereslet is lenne a munkaerőpiacon.

 

2.) A megcélzott karrierlehetőséggel kapcsolatos tudatos tájékozódás

Megannyi nyílt nap, állásbörze, szakmai fórum kínál lehetőség arra, hogy a hallgatók betekintést nyerhessenek a megcélozni kívánt szakma hétköznapjaiba, minél hamarabb átlássák azt, és dönteni tudjanak, hogy nekik mennyire lenne az ideális.

 

3.) Kapcsolatápolás fontossága

 

A baráti kapcsolatok a tapasztalatcsere, és a lelki egészség megőrzése szempontjából is fontosak lehetnek. Kimutatható, hogy a barátok sok olyan stresszes időszakon is átsegíthetnek, amiket egyedül nehezen, vagy nehezebben oldanál meg.

 

 

 

4.) Tapasztalatszerzés már egyetem alatt is

Sajnos a mai felsőoktatás nem ad annyi lehetőséget a szakmai tapasztalatszerzésre, erősen elméleti alapú. Magyarországon még kevésbé elterjedt a duális oktatás, melynek keretében párhuzamosan futna az elmélet és a gyakorlat, így ma egy egyetemei hallgatónak célszerű minden alkalmat megragadnia arra, hogy tapasztalati oldalon is lássa a választott szakmát. Így a munkához való hozzáállása is formálódhat, és pályakezdőként már annyival több szakmaiságot is magáénak mondhat.

 

Összefoglalva, a kapunyitási pánik (vagy másnéven életközepi krízis), egy a korunkra nagyon is jellemző társadalmi jelenség, egyre aktuálisabb megoldandó kihívás. Nem szükségszerűen esik bele minden fiatal, de aki mégis, annak felfogható ez egy olyan fejlődési lépcsőfokként is, aminek megoldása egy összetettebb, integráltabb én kialakulását eredményezheti.

Forrás:

Horváth Tünde: Pályakezdés előtt. A kapunyitási pánik jelenségének vizsgálata a felsőoktatásban. In Puskás-Vajda Zsuzsa (szerk.) Felsőoktatásban tanuló fiatalok problémái, útkeresése, pályafejlődése a 21. század kezdetén Magyarországon. Budapest: FETA könyvek 2. 137-151.