Már a XIX. századtól folytak vizsgálatok a tehetség-témakörben. A kutatókat érdekelte, milyen komponensek határozzák meg a tehetség fogalmát. Ki valójában a tehetséges?

A tehetség meghatározása, vagyis a kiemelkedő képesség megítélése koronként változott. Egy biztos, az intelligenciahányados (IQ) részét képezte a” besorolásának”.  Galton vállalkozott először az általános értelmi képesség mérésére, majd az ő munkásságára alapozva tette meg további vizsgálatait Terman, aki szintén a tehetséget az intelligenciával azonosította. Terman magas IQ-val rendelkező gyermekek életútját követte, azonban azt találta, hogy nem a legintelligensebb egyénekből lettek a nagy alkotók. A szakemberek számára hasznos és elengedhetetlen vizsgálati módszer az intelligencia teszt, de a tehetség azonosításához hatékonysága megkérdőjelezhető.

Révész Géza azt gondolta, hogy sok tehetség kimarad a besorolásból, ha csak az IQ-t vesszük alapul. „Más típusú intelligencia a tudósé, és a művészé, valamint a gyakorlati életben érvényesülni akaró emberé.”

Renzulli 1978-ban megalkotta a tehetséget leíró háromkörös modellt, amit később 4-re bővített Czeizel:

-          átlag feletti általános képesség: magas szintű gondolkodás

-          specifikus szellemi képességek: különböző képesség területek pl.: nyelvi, zenei, matematikai stb.

-          kreativitás, melyet divergens gondolkodásmód jellemez, a szokásostól eltérő problémamegoldás, egyediség

-          feladat iránti elkötelezettség: motiváció, kitartás, versenyszellem, EQ (érzelmi intelligencia) stb.

Czeizel Endre, a már előbb leírt modellt kiegészítette +1 faktorral, a sors faktorral. Ezt három szempont alapján magyarázza a kutató, amik nehezíthetik a tehetség kibontakoztatását, vagyis képességé alakítását. Ezen szempontok a korai halál, a betegségek, valamint a tehetségvesztés pl.: szegénység vagy háború. A társadalom szerepe (család, iskola, társak) befolyásoló hatással van a tehetség kibontakoztatásához, valamint a +1 faktor sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Czeizel szerint „az alkotásra képes kort meg kell élnünk”.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a tehetséges gyermekek felismerése nem szorítható modellek közé. Az Amerikai Oktatási Hivatal (1972) szerint a szakembereknek figyelembe kell venni bizonyos területeket, amiben a gyermekek kimagasló teljesítményt nyújthatnak. Ezen területek egyike a kreatív gondolkodás, valamint a pszichomotoros képességek, művészi adottságok, specifikus tanulási kompetencia stb. A kivételes általános értelmesség bizonyos szakterületeken nagy hatással van a teljesítményre, pl. tudományokban, viszont a specifikus szellemi képességek döntik el a pályaválasztást, vagyis a tehetség orientációját. A magas intelligencia nem minden esetben jelent garanciát arra, hogy a személy magas teljesítményt ér el, de ennek alacsony szintje gátolhatja a tehetség megnyilvánulását. Ez alól kivétel a zenei és vizuális tehetségszféra, amiben az általános értelmesség kevésbé fontos. Ezt jól példázza a spanyol Picasso vagy magyar vonatkozásban Gruber Béla képzőművész.

A Renzulli és Czeizel által leírt 4 körös modell alapul szolgál a tehetség felismeréséhez és ezek egybeesése kivételes társadalmi teljesítményt eredményezhet.                                      

 „Ha van valami, ami sokkal ritkább, mint a tehetség, az a tehetség felismerésének képessége.” Robert Half

 Hivatkozások:

Dr. Czeizle Endre: Sors és tehetség, Urbis Könyvkiadó 2004

Dr. Gyarmathy Éva: A tehetség, ELTE Eötvös Kiadó 2006