A sztereotípiák, bár nagyon negatív felhangot kapnak a hétköznapi életben, szerves velejárói a közösségi életnek. A jelenség azon alapszik, hogy a világunk megismerése során igyekszünk minél hamarabb megjegyezni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket, melynek egy módja a sémába rendezés. A sémák tulajdonképpen olyan kategóriák, amelyekben meg tudjuk jegyezni, hogy milyen tulajdonságai vannak a környezetünk tárgyainak és személyeinek, egyes helyzetek, események milyen formában játszódnak le (Atkinson & Hilgard, 2005).

Ezeket a sémákat gyermekkorunktól fogva képezzük, átalakítani ezeket igen nehéz. Lehetővé teszi annak a rengeteg információnak a rendezését, ami napról napra, sőt percről percre ér bennünket. Ezek segítségével nem szükséges minden egyes részletet megfigyelnünk és megfigyelnünk a világban való létezésünk során: elegendő pár tulajdonságot észrevennünk, majd ha hasonlóságot tapasztalunk, beillesztenünk a már meglévő kategóriába. A sztereotípia nem más, mint az emberekről alkotott séma.

Ilyen séma lehet többek között a rassz, az életkor és a nem, melyek kiugró fizikai tulajdonságok alapján ismerhetünk fel, illetve azonosítunk az előzetes ismereteink alapján. A társas környezetben való megfelelő alkalmazkodás része, ezek által a csoportokra vonatkozó hiedelmeinket az egész csoport (pl. idősek), illetve azok tagjaira is vonatkoztatjuk, ezzel időt és energiát takarítunk meg. Erre egy nagyon jó példa lehet az arról való gondolkodás, hogy mit mondanánk egy csinos lányról, egy afroamerikai nőről, egy egyetemi hallgatóról. Ha külön-külön megállapítjuk a sémát meghatározó elemeket, akkor az is érdekes feladat lehet, ha úgy kell elgondolkodnunk ezen, hogy tudjuk, hogy ez a nő egy csinos, afroamerikai egyetemi hallgató.

Ugyanilyen kategóriák szerint viselkedünk a férfiakkal és a nőkkel. Fontos elkülönítenünk a nem különböző fajtáit. A biológiai nemet (angolul sex) genetikai (kromoszómák) és fizikai vonatkozások (külső és belső reproduktív szervek) határozzák meg. A társadalmi nem (angolul gender) pedig egy szociális konstruktum, ami attitűdöket, viselkedéseket és érzéseket határoz meg a kultúra és a történelmi idő függvényében (Parratt, 1994). Ezek a jellemzők meghatározzák a sémáinkat, ezeket a sémákat tovább is örökítjük.

A sztereotípiák lehetnek pontosak: a társadalmi normák hozzák létre, és a csoporttagok viselkedése által meg is erősíti azokat. A különböző nemekre vonatkozó hagyományos társadalmi szerepek meghatározzák a szerepet beteljesítő személyek tulajdonságait:  akinek a munkában, családeltartóként kell helytállnia, jó eséllyel rámenős, racionális, feladatorientált, míg az a személy, aki a családot gondoskodik és a háztartást viszi, kedves, megértő és gondoskodó. Így – a világban való létünk egyszerűsítő mivolta miatt – hajlamosak lehetünk eltekinteni a szerepek hatásáról, és a szerep által megkövetelt tulajdonságot a szerepet betöltő tulajdonságaként fogjuk fel. Azonban a sztereotípiák alkalmazása együtt jár a túlzott egyformaság és a merev elvárások megjelenésével, melyekből az előítéletek és a diszkrimináció építkezhet (Atkinson és Hilgard, 2005).

Éppen ezért fontos lehet a sztereotípiák átalakítása is. Erre egy jó kísérlet lehet a kontaktus felvétele a csoporttagokkal, mint egyénekkel, ahol a sztereotípiától különböző tulajdonságok által a józan ész dönt. Ugyanakkor még mindig van kibúvó a megismerés után is: az inkonzisztens tulajdonság kimagyarázása vagy alkategóriákba sorolása, illetve a nem tipikus csoporttagok elkülönítése (valójában nem is tartoznak a csoportba). A valódi megoldás a kapcsolat minőségén és a tudatos belátáson alapszik.

A nemi sztereotípia működésére számos példa hozható, de a teljesség igénye nélkül két szemléletes példát említenék. Az egyik az oktatásban lelhető meg. Egy tanárokkal végzett kutatásban (Szabó és munkatársai, 2014) a nemi különbségekből fakadó hátrányok leküzdésére irányuló tevékenységekről kérdezték meg a tanárokat. A válaszadók 1,7 százaléka vallotta azt, hogy ilyennel találkozik, azonban ennek csak a fele volt valóban a cél érdekében végzett tevékenység. A másik fele valójában a különbségek hangsúlyozására irányult (külön felvilágosítás és torna, a nemi különbségek kiemelése a vallásos nevelésben). Ugyanakkor eltérő tulajdonságokkal ruházzák fel a fiúkat és a lányokat: a fiúkat aktív, kreatív, problémára orientált jelzőkkel látják el, míg a lányok passzív, kedves, empatikus és szorgalmas jelzőket kapták.

A másik példa a sport világából hozható. Appleby és Foster (2013) összefoglalója bemutatja, hogy a sport a történelem során igen maszkulin jelleget öltött: az ókori olimpia játékok a harcászat előpróbájaként volt felfogható, ahol a nők nézőként sem jelenhetnek meg, és a még a XIX. században is azt gondolták a fizikusok, hogy a női szervezet számára igen megterhelő volna a sportban való részvétel. Az első újkori olimpián (1986) még szintén nem vehettek részt sportolóként, és 1900-ban is csak pár női atléta szerepelt. Az 1930-as években nagy áttörést jelentett Abby Eville, aki az első női testépítő volt. A 2000-es sydney-i olimpiáig a sikeres atléta nőket a nemükre vonatkozó vizsgálatnak vetették alá abban a hitben, hogy a sikerük mögött valójában férfi anatómia rejlik. 2012-ig, a londoni olimpiáig kellett várni arra, hogy az összes résztvevő ország indítson nőket és férfiakat egyaránt az ötkarikás játékokon.

A sportág kiválasztása azonban már önmagában meghatároz egyfajta nemi megkülönböztetést: már az általános iskolások között is hamar kialakul az elképzelés arról, hogy milyen sportág illik a fiúkhoz és a lányokhoz (Schmalz és Kerstetter, 2006). Zipprich (2001) általános iskolás fiúkkal végzett kísérletében megállapította, hogy a fiúk nem sorolják a lányokat olyan sportág lehetséges képviselői közé, amelyek inkább maszkulin jellegűek (mint például a birkózás), ugyanakkor önmagukat nem sorolják inkább feminin jellegű sportágat űzők közé (például ritmikus gimnasztika). A nemi séma elmélete szerint az egyének igen hamar megtanulják a szocializáció során a nemre vonatkozó normákat, amihez szintén hamar igazodni igyekeznek (Jones & Greer, 2011). Eszerint kialakulnak egyes nemekre jellemző sportágak (Jones & Greer, 2011): azok, amelyek az erőt, az izommunkát és a kitartást hívják elő, a maszkulin kategóriába sorolhatók, míg azok a sportágak, amelyek a szépséget és a hajlékonyságot tükrözik, a feminin kategóriába esnek.

 Ahogyan az iskolában a fiúk a kevésbé szorgalmas, de kreatívabb és problémacentrikus megkülönböztetést kapják, így a maszkulin sportot űző hölgyek is ki vannak téve a megkülönböztetésnek, miszerint ők a választott sportáguknak megfelelően viselkednek, azaz férfiasabbak mást sportoló hölgytársaiktól. Ennek a veszélye abban rejlik, hogy a sztereotípiák egyfajta önbeteljesítő jóslatként is működhetnek, azaz működésükkel olyan folyamatokat indítanak be, amelyek az érintettekből az eredeti sztereotípiának megfelelő viselkedéseket váltanak ki. Amennyiben a tanár kevésbé szorgalmasnak tartja a fiúkat, nem is készteti őket a szorgalom-alapú feladatokra, így ezek a fiúk nem is lesznek olyan szorgalmasak, mint a lányok. Éppen ezért fontos, hogy rugalmasan kezeljük a bennünk rejlő gondolatokat a csoportokról és a csoportok tagjairól, elkerülve a fent említett automatikus folyamatokat.

Felhasznált irodalom:

Appleby, K. M., & Foster (2013). Gender and sport participation. In. E. A. Roper (Ed.), Gender Relations in Sport (pp. 1-20). Boston, Sense Publisher.

Atkinson, R. C., & Hilgard, E. (2005). Társas megismerés. In Atkinson, R. C., Hilgard, E. (szerk.), Pszichológia (685-720. o.), Budapest, Osiris Kiadó.

Jones, A., & Greer, J. (2011). You don’t look like an athlete: the effects of feminin appearance on audience perceptions of female athletes and women’s sports. Journal of Sport Behavior 34(4), 358-378.

Parratt, C. M. (1994). From the history of women in sport to women’s sport history: A research agenda. In D. M. Costa & S. R. Guthrie (Eds.), Women in sport: Interdisciplinary perspectives (pp. 5–14). Champaign, IL: Human Kinetics.

Schmalz, D. L., & Kerstetter, D. L. (2006). Girlie girls and manly men: children’s stigma consciousness of gender in sports and physical activities. Journal of Leisure Research, 38(4), 536–557.

Szabó, M., Kovács, M., Lan Anh, N. L., & Fliszár, É. (2014). Pedagógusok nemi szerepekkel és sztereotípiákkal kapcsolatos nézetei. In. Gordon Győri J. (szerk.) Tanárok interkulturális nézetei és azok hatása az osztálytermi munkára: Kutatási eredmények (57-68. o.), Budapest, ELTE Eötvön Kiadó.

Zipprich, C. (2001). The Role of Sports and Games in the Self-Image of Girls and Boys. Institut Für Sporttwissenschaft, Universität Hannover, Germany.