Minden ember vágyik a szeretetre, a kiegyensúlyozott kapcsolatokra, hiszen az ember társas lény, önmagában egészen védtelen, magányos. Amíg család veszi körül az egyént, addig mondhatni alanyi jogon jár (kéne, hogy járjon) a törődés. Az itt megtapasztalt és elsajátított érzelmi kapcsolatok adják majd a mintát a későbbi kapcsolatok kiépítéséhez. Később a kortársak szerepe megnő és a szülők hatása csökken. A saját értékrendszer kialakításával bővül az otthonról hozott „én-kép” mindazokkal a dolgokkal, melyeket tudatosan akarunk már magunkénak vallani. Ezen felül a különböző tapasztalatok is nyomot hagynak bennünk és formálnak minket napról napra, ha akarjuk, ha nem. Attól függően, hogy hol járunk ebben a fejlődésben, hány évesek vagyunk, milyen személyi adottságaink, tapasztalataink, igényeink vannak, a párkapcsolataink is különböznek.

Sternberg amerikai pszichológus 1986-ban kidolgozott szerelem háromszög-elméletében rámutatott arra, hogy az emberek különbözőképpen élik meg a szerelmet. Interakciós modellje szerint a szerelem érzése 3 összetevőből áll: az intimitás, az elköteleződés és a szenvedély komponenséből. Ezek sajátos kombinációja és intenzitása alapján többféle szerelemforma vagy típus különíthető el.

Az intimitás az érzelmi összetevő és az önmegmutatást, kapcsolati közelséget, kötődési érzelmeket foglalja magában. Az önfeltárás során megmutatunk magunkból valami személyeset, megosztjuk érzelmeinket, történeteinket, azzal a várakozással, hogy a másik is ugyanezt teszi.  

A szenvedély a motivációs tényező, belső késztetés, hajtóerő, ami a szerelem létrejöttéhez szükséges. Magában foglalja a fizikai vonzerőt, az erotikus érdeklődést és a szexuális beteljesedést, valamint a „szerelmesség” romantikus érzését. A szenvedély ösztönös reakció, egy felfokozott érzelmi állapot, ami az agyban történő kémiai folyamatoknak köszönhető, és általában 2 év után leáll. Ezt szokták a laikusok lila-ködnek is nevezni, amikor szinte el vannak varázsolva a párok, egyfolytában egymás közelében akarnak lenni, nem tudják elengedni egymás kezét vagy éppen nem képesek letenni a telefont.

 
Az elköteleződés a kognitív komponens, amely azt jelenti, hogy döntést hozunk arról, hogy a jelenlegi partnerünkkel maradunk és ezt a fajta kapcsolatot részesítjük előnyben a többi más lehetséges partnerrel szemben. Döntünk arról, hogy időt és energiát áldozunk partnerünkre azért, hogy az adott kapcsolatba lépjünk, vagy benne maradjunk, tehát röviden: a kapcsolat fenntartási vágya. Ez a komponens egy rövid és egy hosszú távú aspektust is tartalmaz, a kettő nem jár feltétlenül együtt. Előfordul, hogy beleszeretünk valakibe, de mégsem köteleződünk el és fordítva, vannak olyanok is, akik elköteleződnek anélkül, hogy beleszeretnének a másikba. Az elköteleződés lelki szilárdságot, érettséget, önuralmat és felelősségvállalást feltételez.

 

Sternberg szerint a legtöbb szerelmi kapcsolat a három elsődleges összetevő (intimitás, szenvedély, elköteleződés) változatos keverékeként írható le, s ha egy vagy két elem dominál, úgy különböző szerelmi típusok jönnek létre. A szerelem három komponensének kombinációi nyolc különböző fajta szerelmet eredményeznek.

1, Nem szerelem: Ha a két fél között sem az intimitás, sem az elköteleződés, sem a szenvedély nem jelenik meg. Erre példa lehet egy férj/feleség, aki szerelmes lett valaki másba, ezért válni szeretne, és őszinte sem tud lenni párjával. Teljesen máshol jár, minden vágya, hogy békén hagyják, és engedjék el.

2, Szeretet: Az intimitás, az elfogadás, a barátság jelen van a kapcsolatban, de a felek nem köteleződnek el, és a szenvedély alacsony szintű köztük. Ez a forma inkább szakítás után szokott fenn állni. A vágy kihunyt, jobb egymás nélkül, de azért szeretjük egymást. Egy életen át kapcsolatban lehet két ember, ha sok mindent megéltek már együtt, de életük útja mégis kétfelé ágazott. Nincs elvárás, nincs szemrehányás, ha hosszabb idő telik el két találkozás között, azonban mindig nyíltak és őszinték tudnak lenni egymással.

3, Baráti, társas szerelem: Baráti kapcsolatnak tekinthető, amely szilárd elköteleződésen alapul, és amelyben az intimitás szintje is magas, azonban a szenvedély szintje alacsony. Ezekkel a sajátosságokkal egy fiatal pár igazi jó barátja lehet egymásnak, de hiányozni fog nekik valami, aminek az a veszélye, hogy a kapcsolaton kívül fogják keresni. De hosszabb ideje együtt lévő, jól összeszokott, boldog pároknál is jellemző, ahol a szenvedély vihara már kissé megszelídült.

4, Kihűlt szerelem: A felek ugyan elkötelezettek a kapcsolat fenntartása irányában, de nem élnek meg sem intimitást, sem vonzalmat vagy szenvedélyt egymást iránt. Sokszor rossz házasságban élő szülőket látunk ebben a cipőben járni: szerették egymást, ezért összeházasodtak, de az évek során nem sok maradt köztük, csak az elköteleződés. Sokszor a gyerekek miatt szerződik úgy egy pár, hogy hiányérzetük és rossz viszonyuk ellenére együtt maradnak. A gyerekeknek azonban talán rosszabb egy ilyen kiüresedett kapcsolatban felnőni, mint ha azt látnák, hogy a válás után új, valódi kapcsolatot tud kialakítani egyik vagy másik szülője, és így megtanulná, milyen egy normális párkapcsolat.

5, Vak, „ostoba” szerelem: A szenvedély szintje nagyon magas, a felek általában túl gyorsan döntenek az elköteleződés mellett, még azelőtt, hogy a valódi intimitás kialakulhatna és megerősödhetne kettejük közt. Ez utóbbinak a szintje ebben a szerelemtípusban alacsony. Gyakran csak az egyik félnél jellemző, aki minden elutasítás ellenére is üldözi szerelmével a kiszemeltet, vagy azok a párok ilyenek, melynek tagjai elsősorban szexuális beállítottságúak, és számukra az intimitás egyetlen lehetséges formája a szexuális együttlét.

6, Bolond szerelem: Csak a szenvedély tartja össze a feleket, az intimitásigény és az elköteleződés szintje alacsony. Ezt a kombinációt, azt hiszem, mindenki ismerheti első szerelmi élményei kapcsán, ahol a vágy és a szexualitás dominál, de szó sincs még arról, hogy életre szóló társat keresünk magunk mellé. Nagy érzelmi hullámokat élhetünk meg ebben: vágyakozunk, boldogok vagyunk, zokogunk és szenvedünk, ha vége. Sokan gondolják, hogy a szerelem azonos az erős vággyal, és felnőttként is őszintén vetik bele magukat ezekbe a szenvedélyes kapcsolatokba, és persze sok esetben kezdődnek így is életre szóló kapcsolatok. A vágy, a testi összeillés, a „kémia” nagyon fontos alap egy kapcsolatban, csakhogy ettől önmagában nem válik életképessé, mivel a többi tényező hiányzik belőle.

7, Romantikus szerelem: Az intimitás, a közelség érzése megvalósul, és a felek a szenvedélyt is megélik, azonban az elköteleződés alacsony szintű, nem terveznek hosszú távra. Példa lehet erre, ha valamelyikük nehezen adja fel a saját életét, önállóságát. Ilyenkor a téma az elköteleződni nem tudás mögötti érzelmi vagy párkapcsolati tényezők feltárása lesz. Sokszor az elköteleződési probléma nem a másiknak szól, hanem az egyik fél „hozott problémája”, amellyel egyénileg kell dolgoznia, ha ez neki is gondot okoz. Kérdés azonban, hogy van-e a kapcsolatban annyi érték és olyan nagy érzelmek, hogy a másik türelmesen kivárja, hogy párja elkötelezze magát.

8, Beteljesült szerelem: Mikor mindhárom elem egyensúlyban van, tehát a pár magas szintű intimitást él meg, erőteljesen kötődnek egymáshoz, és magas fokon elkötelezettek a kapcsolat fenntartása iránt, illetve a kettejük közti szexuális vonzalom erőteljes. Sternberg szerint ez nagyon ritka, és ha ki is alakul, az esetek többségében csak rövid távra szól, mivel a szenvedély a hosszú távú kapcsolatokban idővel lecseng, tudatosan kell dolgozni a fenntartásán.

Az ember élete során többféle szerelmet megélhet ugyanazzal a partnerrel vagy mással. Sternberg úgy gondolja, hogy egy adott szerelemben a szerelem összetevői különböző szakaszokon mennek keresztül. Például egy hosszú távú kapcsolatnál a szenvedély foka – miután elérte csúcspontját – lefelé megy, de az intimitás foka felfelé halad. És a két fél nem mindig ugyanazt az elemet helyezi előtérbe. Az egyik mondjuk főleg szenvedélyt keres, míg a másik intimitást. A szintek tehát folyamatos mozgásban vannak. További nehézség, hogy a másik fél által megélt szintek is változnak, és nem feltétlenül a miénkkel összhangban. Ráadásul személyiségtípustól, kötődési mintázattól, kapcsolati mintáktól, külső hatásoktól és egyéb faktoroktól is függ, hogy a két fél melyik elemet helyezi előtérbe egy kapcsolatban: elképzelhető, hogy míg az egyik inkább szenvedélyt keres, a másiknak az intimitás megélése a fontosabb.

Mitől függ a siker?

Ahogy az már a cikk elején is olvasható volt, a gyermekkorból hozott kötődési minták, a megtapasztalt kapcsolati példák, az aktuális külső hatások, a személyiségtípus nagyban befolyásolják azt, hogy valaki hogyan éli meg a szerelmet. Fontos tisztában lenni azzal, hogy milyen elvárásokkal, milyen érzelmi hagyatékkal lépünk be egy kapcsolatba. A legtöbb kapcsolat a három összetevő változatos keverékét foglalja magában, s valahol a tiszta típusok között helyezkedik el. A szerelem típusainak változatossága arra figyelmeztet, hogy az érzelmek természete idővel változhat, s az érzelmek az egyes embereknél eltérőek lehetnek. Klasszikus “menetrend” egy hosszú távú kapcsolat esetében az, hogy először a szenvedély hőfoka magas, majd idővel csökken, miközben az intimitás és az elköteleződés foka emelkedik. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy nemcsak a kapcsolat dinamikája változik, hanem a párok tagjai által megélt szintek is, és nem feltétlenül egymással összhangban és egyidejűleg. Egy sikeres kapcsolat akkor működik jól, ha a párnak sikerül az eltérő igényeit összehangolnia. A sikeres kapcsolat érdekében a partnerek össze kell, hogy hangolják különböző igényeiket. El kell fogadni, hogy egy kapcsolat sosem tökéletes, hogy folyton változik, és meg kell tanulni megbocsátani partnerünk hibáit.

Ha valamilyen elakadást érzel a kapcsolatodban, amiről szívesen beszélgetnél, nyugodtan felkeresheted az Egyetemi Életvezetési Tanácsadó Központot, vagy ha nem szegedi hallgató vagy, de szeretnél speciális szakmai segítséget kapni, keress fel egy pszichológust. Ő segíteni tud neked a tisztább látásban, az önismeret fejlesztésében vagy a pároddal kapcsolatos igények feltárásában.

-------------------------------

Felhasznált irodalom: Bányai É., Varga K. Affektív pszichológia: Az emberi késztetések és érzelmek világa: egyetemi tankönyv. Budapest: Medicina, 2013.