Stressz a mindennapokban
Izgulunk egy számunkra fontos vizsga vagy állásinterjú előtt, remeg a lábunk az orvosi rendelőben, izgatottan készülődünk egy rendevúra. Mindannyiunk számára ismerős érzés, amikor valamilyen fontos, vagy váratlan élethelyzet előtt/közben hevesebben dobog a szívünk, kipirul az arcunk, összeszorul a gyomrunk, megizzadunk, vagy esetleg légszomjunk lesz. Egy feszült helyzetben ezek a szervezetünk természetes reakciói, a stresszre adott válaszai.
„Harcolj vagy menekülj!”
A stressz tehát a szervezet egy természetes reakciója olyan külső környezeti, vagy belső testi jelzésekre, melyek kimozdítják a szervezetet az egyensúlyi állapotából. Az egyensúlyi állapot visszaállítása érdekében a „Fight or Flight” – azaz „Harcolj vagy Menekülj” válaszreakció aktiválódik, és különböző módokon próbálunk megküzdeni a stresszel.
Megküzdési módok két lehetséges és elterjedt csoportosítása: érzelemközpontú és problémafókuszú valamint elkerülő és a megközelítő stratégiák. A problémaközpontú megküzdési stratégiák (pl direkt problémamegoldás) célja, hogy segítségükkel a stresszhelyzetben lévő személy a problémára összpontosítsa figyelmét, így annak megváltoztatására törekszik. Az érzelemfókuszú megküzdési stratégiák alkalmazásával a személy arra tesz erőfeszítést, hogy a stresszhelyzet által okozott érzelmi túlterhelődést, reakciókat csökkentse, megakadályozza, hogy a negatív érzelmek elhatalmasodjanak rajta. Az érzelemfókuszú megküzdési stratégiák alkalmazását nem csupán a személy által preferált megküzdési módok határozzák meg, hanem az is, hogy van-e lehetőség a probklémaközpontú megküzdési módok alkalmazására. Amennyiben nincs rá lehetőség, vagy ezek a megküzdési módok kudarcot vallanak, szintén az érzelemközpontú megküzdési stratégiák kerülhetnek előtérbe.
A stressz fajtái
Az osztrák-magyar származású stresszkutató, Selye János leírta, hogy a stressz nem minden esetben ártalmas, sőt a mindennapi élethez kifejezetten hozzátartozó állapot. Selye professzor megkülönböztette a „jó” és „rossz” stresszt. A jó stressz, vagyis az eustressz azt jelenti, hogy megoldhatónak, leküzdhetőnek érzünk egy problémát, a stresszes esemény hatására jelentkező érzések és testi tünetek nem gátolnak bennünket, hanem erősítő hatásúak, a teljesítmény növekedését szolgálják. Ezt érezhetjük akkor, amikor egy vizsgán felkészülten jelenünk meg és a helyzetet, megmérettetést kihívásnak éljük meg. A rossz stressz a distressz, bejósolhatatlan, fenyegető helyzetben jelentkezik, és ártalmas, kellemetlen, teljesítménygátló hatása van. Ezt éljük át akkor, amikor szintén egy vizsgahelyzetben „lámpalázasak” vagyunk és „leblokkolunk”.
A stressz megélése
Ahogy az korábbi példánkból is látható a stressz megjelenése az egyéni stresszérzékenység mértékétől függ, és kevésbé tekinthető helyzetspecifikusnak, vagyis lehet, hogy egy esemény valakit kellemetlenül érint, mást viszont nem. Az érzékenységet és a stresszel való megküzdést befolyásolja az egyén személyisége, aktuális hangulata, a családi és munkahelyi élethelyzetei, a rá jellemző és így elérhető megküzdési stratégiák, de ugyanúgy hatással van rá a nem és az életkor is. A mindennapi rutinon kívül jelentkező bármilyen változás is megnövelheti a stressz szintjét. Meglepő, de akár pozitív, akár negatív esemény is jelentős diszkomfort érzést válthat ki belőlünk.
Az életesemények stresszkeltő hatását vizsgáló kutatások kimutatták, hogy a traumatikus események mellett olyan, egyébként pozitív események is stresszt okozhatnak, mint pl. a házasságkötés, a karácsony, születésnap vagy a terhesség. Olyan állomások ezek az ember életében, amikor lehetősége van arra, hogy az elmúlt időszak eseményeit összegezze, döntsön arról, hogy sikerült-e elérni az addig kitűzött céljait. A házasságkötés kapcsán pedig egy új szerep (pl. férj/feleség) jelenik meg az életében, amihez alkalmazkodnia kell, amit be kell töltenie. Közös ezekben a pozitív életeseményekben, hogy megjelenésükkor kivétel nélkül az identitásunk kerül gondolataink középpontjába. Előtérbe kerülnek, felerősödnek a „Ki vagyok?”, „Merre tartok?” identitásunkat érintő kérdések, esetleg annyira nyugtalanítóak lehetnek, hogy megjelenésük következtében újrafogalmazódik az identitásunk.
Veszélyessé akkor válik a stressz, amikor a szervezet megfeszített állapota hosszú időn keresztül fennáll, állandósul a készenléti állapot, és a feszültség még akkor is jelen van, amikor már elmúlt a stresszkeltő esemény. A distressz tartóssága testi és lelki problémák megjelenésében, illetve fennállásában is jelentős szereppel bír. A szervezet kimerülése, a nem megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, a rendszertelen étkezés az immunrendszer gyengülését okozhatja, ami súlyosabb betegségek kialakulásának kockázatát növelheti. Azokat a betegségeket, melyek stressz hatására nagyobb valószínűséggel alakulnak ki, stresszbetegségeknek nevezik. A legjelentősebb stresszbetegségek az emésztőszervi problémák, gyomorfekély, emellett az alvászavar, magas vérnyomás és vércukorszint, az immunrendszer elégtelen vagy csökkent működése, amely fogékonnyá tesz a különböző vírusos betegségekre, valamint a szív-, és érrendszeri betegségek is ide tartoznak.
Forrás:
Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest.
