A női személyiség fejlődés szakaszai a mesékben
„A nőiségben rejlő erő sokkal hatalmasabb a férfiasság puszta utánzatánál.” (Carl G. Jung)
Írásomban a női személyiség fejlődést szeretném bemutatni, azt, hogy a mesékben hogyan is vannak jelen a kora gyermekkortól fiatal felnőttkorig tartó fejlődési időszak.
A világ meséiben felfedezhetőek azonos, humán specifikus vonások, egyetemes struktúrák, cselekmények. Így a mesék szereplői sem egyének, hanem szimbolikus alakok, s a mesékben kirajzolódó személyiség fejlődés a világ összes meséjében azonos. Például a legtöbb nép történetében a serdülők felkerekednek otthonról szerencsét próbálni, amelynek az alapja a szülőtől való leválás, magasabb szintű autonómia elérése ebben a korban. Út közben általában találkoznak egy mostohával, valamilyen gondoskodó, segítő szereplővel, aki nem jelent potenciális veszélyt a serdülőkori “újjászületésben”, én és,- útkeresésben, hanem egy “pótszülő” révén képes a hőst segíteni. Miután felkerekedett a hős, s több kalandon is túl van, egy új, megváltozott formában tér vissza. Tehát a hármas (elindulás, utazás, visszatérés) folyamat végére a mese hőse, hősnője felnőtté válik, s alkalmassá válik a felnőtt életre.
A cikkemben Antalfai Márta által felállított fejlődési szakaszokat mutatom be. 255 női főszereplővel rendelkező mesének a cselekményét és struktúráját elemezve lettek felállítva az egyes kategóriák, s fejlődési szakaszok.
Az első fejlődési szakasz a kb. 4-7 éves, kisiskolás korig terjed. Az ehhez a korhoz tartozó mesék főszereplői gyerekek, akik általában édes vagy mostoha testvérek. A gyerekeket rendszerint elűzik otthonról, vagy árvák maradnak, s felkerekednek, hogy táplálék után kutassanak a Jancsi és Juliska meséjéhez hasonlóan. A fiúk ebben a mese kategóriában mindig gyengébbek, kevésbé bátrak és sokkal hagyománykövetőbbek, mint a kislányok. Általában a lánynak a fejlődésre váró női, passzívabb lélekrészét testesítik meg. Csak akkor léphet a leány a következő fejlődési szakaszba, ha mind a férfi és női lélekrészét azok teljes valójukban meg meri élni, s sikerül túlélnie a "száműzetést".
A kisiskoláskor (7-11 éves korig) jellemző mesekategóriája az „okos lány” típusú mesék Antalfai Márta felosztása alapján. Ebben a mese kategóriában legtöbbször szegény sorban él a hősnő szüleivel (vagy csak apjával). A legnagyobb és egyetlen kincse az ő okossága, amivel kitűnik, mint az Okos lány című magyar népmesében. Miután a hősnő különleges képessége kitudódik, próbákat kell legyőznie, amelyek általában megoldhatatlanok, de a női ész, illetve a verbalitás segítségével képes leküzdeni az akadályokat, s e próbatételek leküzdése után a király feleségül veszi a lányt.
A harmadik, a „jószívű lány” mesekategória meséinek egy fiatal lány a főszereplője, aki elszegődik egy tapasztalt, általában idős nő szolgálatába, mint Holle anyó meséjében. Ezekben a mesékben a hősnőn kívül egy negatív, boszorkányanya karakter is megjelenik, s az apa vagy nincs jelen, vagy háttérben marad, csakúgy, mint az előző kettő kategóriában. A mese folyamán a hősnő mindig végig megy egyfajta érzelmi funkciógazdagodáson, fejlődik az intuitív képessége is. Ezek a mesék azonban arról sosem szólnak, hogy ezen hősnők férjet is találnak maguknak. Az csak úgy lehetséges, ha a mesékben a lány fejlődése nem áll meg a jószívűségnél, hanem tovább fejlődik. A korai fejlődési szakaszban az ilyen egyéneknél megfigyelhető az anyával való szeretetteljes kapcsolat hiánya miatti, túl erős apa-lány kapcsolat, hiszen az azonosulás szempontjából az apa jobb női példakép, mint a szigorú, érzelmileg fejletlen, uralkodó domináns anya (s pont ezért, mert az apával azonosul a mesékben a hősnő, képtelen megtalálni nőiessége híján férfi párját).
A mostohák kategóriába tartozó mesék az anyáról való leválás időszakát ölelik fel. Általában a hősnő egy gonosz mostohával, boszorkánnyal él együtt. Ahhoz, hogy képes legyen felnőtté válni a hősnő, az érintetlen és problémamentes világából ki kell lépnie, hogy meghaladja ezt az életszakaszt. A főszereplőnek Hófehérkéhez hasonlóan fel kell ébrednie a tetszhalálból, le kell mennie az égig érő toronyból, mint Aranyhajnak, vagy éppen le kell másznia a fáról, hogy tudjon létezni a földi, materiális világban is, mint a Kis vadrózsa mesében. Akiknél ez a változás nem következik be, nem mennek át krízis helyzeteken, nem kerülnek választás elé, azok örökké megrekednek egy 13-16 éves serdülő szintjén, akik sosem képesek leválni anyjukról (mesékben a fogva tartó boszorkánytól) felnőttkorukban, s megmaradnak ebben a furcsa, túlzottan ragaszkodó anya-lánya kapcsolatban.
A próbatételek kategóriában a főszereplő királykisasszony, vagy az apa a kérőket próbák elé állítják - mint például Az ördög három aranyhajszála című mesében, aki pedig nem áll helyt, és nem oldja meg a próbatételeket, életének véget vetnek. A próbatételek mesekategória másik változatában pedig a király elküldi a vele először hasonló, majd fölé kerekedett lányát szolgasorba, vagy koldulni (Libapásztor lány című Grimm mese). A mesék elején tehát, egy maszkulin, az apára hasonlító hősnő a főszereplő, azonban ez nem az ő saját, igazi női része, azt a mese végén fedezi fel saját magában a királyleány, saját nőiességével együtt. Tehát ezek a mesék túlzottan férfias nőkről szólnak, akik nem élik meg, vállalják fel feminin (nőies) oldalukat. Ebbe a szakaszba és a hozzá tartozó mesekategóriába a 16-19 éves serdülő lányok tartoznak, akik ha sikeresen, nem teljes mértékben az apával, s annak férfias jellegeivel azonosulnak, hanem teret engednek passzív, nőies tulajdonságaiknak is, akkor készek igazi nőként egy egészséges párkapcsolatban funkcionálni.
A sárkányok kategóriában találjuk azokat a meséket (Aranyhajszál, Fehérlófia, A Fekete Vár ura) melyekben, az eladó sorban lévő lány nem szándékozik elhagyni az otthont, leválni szüleitől, s egy transzcendens erő, a sárkány (amely a nyugati kultúrában az apa démonikus szellemét, negatív aspektusát testesíti meg) elrabolja a lányt otthonról. Ez pozitív kimenetelű általában, hiszen felkelti a királyfiak figyelmét a hősnő iránt, ami által végleg kiragadtatnak a túl szoros családi kapcsolatból. Ezekben a mesékben a sárkánnyal való együttélés alatt a lány megismeri árnyékait, destruktív férfias énjét. A szörnnyel való együttlét szimbolikusan egy beavatási rítusnak is megfeleltethető, amely felkészíti a lányt a valódi párkapcsolatra (a mesékben sokszor a házasságra). Tehát, ha az “okos lány”, vagy a “jószívű lány” identitást nem követi a szülőktől való függetlenedés időszaka, a megrekedt lányokat a mesékben elrabolják a sárkányok, segítve ezzel a felnőtté érés időszakát.
A boszorkányok kategóriába tartozó mesék a késő serdülőkor 22-25 éves a korig tartó időszakát ölelik fel. Főszereplője általában egy rendkívüli képességekkel megáldott leány (aranyvirágokat fésül ki a hajából, nevetéskor gyémántok hullnak ki a szájából, gyöngyöket sír…), s mindenki csodálja a leányt a szépségéért. Egy ártó öregasszonnyal, boszorkány kell megküzdenie a mesében a hősnőnek, aki általában házasság előtt jelenik meg, (jelezve ezzel azt is, hogy a menyasszonysághoz, a férj meghódításához és megtartásához szükség van némi boszorkányságra, praktikára), s azt sugallják, hogy a házasság érdekében fel kell áldozni csábító külsejüket a hősnőknek, le kell mondaniuk bizonyos tulajdonságaikról ahhoz, hogy céljukhoz közelebb kerüljenek. A mesék ezt úgy érzékeltetik, hogy egy időre elvesztik a szemüket, lábukat, hajukat, hangjukat a szépséges királyleányoknak, azonban a fejlődésük végbemenetével vissza is kapják azokat, mint például, a Béka királykisasszony című mesében. A megcsonkított királylányok átélik a fizikai és lelki szenvedést, megismerik magukat, s rádöbbennek saját naivitásukra, majd elindul az újjászületés folyamata. Öntudatra ébrednek és elkezdik saját életüket irányítani, visszaszerezni elveszett értékeiket (A kishableány). Ennek a fejlődési szakasznak a végén már nemcsak szépséges királyleányok lesznek, hanem egy összetettebb tudás birtokosai is: érzelmileg, lelkileg fejlett, tapasztalt, gondolkodó asszonyok. Ebben az életszakaszban megrekedt nőket jellemzi a korai zárás, s nekik utólag kell megélniük a korábban ismertetett szakaszokat, és az azokhoz tartozó élményeket, ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljenek saját magukkal.
Az átváltozások csoportba tartozó mesék és a hozzájuk tartozó 25-28 éves korig terjedő időszak a felnőtté válás folyamán a legmeghatározóbb szakasz. Ez a nőiség kiteljesedését foglalja magába. Ez az utolsó lehetőség a felnőtté válásra, amelyet az is jelez, hogy a legtöbb mese (Szamárbőr, Háncsvirág, Béka- királykisasszony stb) ebbe a kategóriába tartozik. A folyamat egy kettős átváltozás, amelyben a női és férfi rész egyaránt érintett; a szörny visszaváltozik királylánnyá vagy, a hősnő férfi lélekrészét szimbolizáló szörny változik át királyfivá, mint a Békakirály meséjében.
Az utolsó, a párkapcsolat mesekategória a fiatal 28-35 éves korú nők problémájára adhat választ, arra, hogy, hogyan kell egy igazi párkapcsolatban működni (Mese a hattyúvitézről). Nem elég csak elérni az áhított boldogságot, elnyerni a herceg kezét, hanem ezt, a csúcspont után beálló egyensúlyt meg is kell tudni tartani, s nem ér véget az egyén élete azon a ponton, hanem további kalandokban, megpróbáltatásokban kell helytállnia.
Ebből is láthatjuk, hogy a női személyiség fejlődés szakaszai és az azokhoz tartozó központi problémák, krízisek a mesékben, egy olyan világban is megtalálhatóak, amelyről a legtöbb ember úgy véli, hogy csupán egy gyermekeknek íródott műfaj, a „fantázia szüleménye”.
Alapos elemzés után azonban kiderül, hogy a mese műfaja nem a gyerekeknek íródott történetek sorozata, hanem az emberiség közös, kollektív tudata által formált, való élethelyzetekről szóló történetek, melyek képesek segíteni a gyógyításban, s utat mutatni fejlődésünk során.
Írta: Pajor Katalin
Forrás:
- Antalfai M. (1999). A női személyiség fejlődésének elemzése a magyar népmesék tükrében. Pszichoterápia, 7(2).
- Antalfi M. (2006). A női lélek útja mondákban és mesékben. Budapest, Hungary: Új Mandátum Kiadó.
- Bettelheim, B. (2000). A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Szombathely, Hungary: Corvina Kiadó.
- Boldizsár, I. (2010). Meseterápia - Mesék a gyógyításban és a mindennapokban. Budapest, Hungary: Magvető Kiadó.
- Jung, C. G. (1993). Mélységeink ösvényein. Analitikus pszichológiai tanulmányok. Budapest, Hungary: Gondolat Kiadó.
- von Franz, M. L. (1998). Az árnyék és a gonosz a mesékben. Budapest, Hungary: Európa Könyvkiadó.
- von Franz, M. L. (1992). Női mesealakok. Budapest, Hungary: Európa Könyvkiadó.
