Az írott szó ereje
A felvetés, hogy mindenki szeretné megosztani a vele megtörtént eseményeket egyáltalán nem új keletű dolog, hiszen például a gyónás a különféle vallások szerves részét képezi. Egy naplóba azok a legmélyebb érzéseink kerülnek megjelenítésre, amit akár senki másnak nem merünk elmondani. Az emberek terapeutához is azért járnak, hogy valakinek kibeszélhessék magukat. De nem kell ehhez feltétlen pszichológus, utazás közben egy idegennel egészen könnyedén osztunk meg intim dolgokat is.
Lehetséges tehát, hogy egyfajta belső késztetésünk lenne a feltárulkozásra? Szeretnénk, ha mások is megismernék a történetünket? Jót teszünk azzal, ha a legrejtettebb gondolatainkat és érzéseinket kiadjuk magunkból? Vajon megbetegszünk, ha ezt nem tesszük meg?
James W. Pennebaker amerikai szociálpszichológus szerint a fenti kérdések mindegyikére a válasz igen. Hosszú évtizedeket töltött az írás, az önvallomás, a naplóvezetés kutatásával, mely során arra jutott, hogy a kifejező írás gyakorlása igen komoly hatással bír a testi és lelki egészségünkre.
A vizsgálatok során általában arra kérik a résztvevőket, hogy 15-20 percen keresztül írjanak az őket ért valamilyen traumáról, negatív életeseményről, az azzal kapcsolatos gondolataikról és érzéseikről egyaránt. Ezt a procedúrát 3-5 napig megismétlik, de arra is van példa, hogy hetekig, hónapokig is eltart egy-egy írásterápia.
Bár rövidtávon kellemetlen érzésnek élik meg az alanyok, hiszen negatív érzelmekkel kötődnek azokhoz az eseményekhez, mégis az eredmények a hosszú távú hatékonyságot bizonyítják. A résztvevők túlnyomó többsége úgy nyilatkozott, hogy a kísérletek végeztével megkönnyebbültebbnek, boldogabbnak és megelégedettebbnek érezték magukat. Pár hónappal később kevesebb betegségről számoltak be, javultak az immunfunkcióik, valamint kevesebbet is hiányoztak a munkahelyükről, csökkent a depresszió és a szorongás mértéke, javultak az egyetemi tanulmányi eredményeik.
De mi lehet az oka annak, hogy a problémák egyszerű nyelvi megfogalmazásával ilyen nagy változásokat lehet eszközölni?
Pennebaker szerint a megoldás abban rejlik, hogy a kifejező írás során aktívan foglalkozunk a problémáinkhoz kapcsolódó gondolatainkkal és érzéseinkkel. Ennek következtében arra már nem kell mentális energiát felhasználnunk, hogy elnyomjuk, legátoljuk magunkban őket, ezért a stressz általános mértéke is csökken. A feladat többszöri megismétlésével pedig arra van mód, hogy folyamatosan foglalkozzunk a nehézségeinkkel, és így lehetőségünk van megnevezni azokat a félelmeinket és szorongásainkat, ventilálni érzéseinket, amik az adott szituációhoz kapcsolódnak, s ez segít a velük való megküzdésben. Minél többet írunk róla, annál inkább leválunk egy-egy konkrét eseményről, s a vele kapcsolatos szemléletmódunk fokozatosan átalakul.
Ilyenkor ugyanis nem történik más, mint az emlékek újraértékelése és átstrukturálása egy magasabb szintű, integráltabb sémaként, amik ebben a megváltozott formában fognak illeszkedni az énről, a többiekről és a világról alkotott képbe. A leghatékonyabban akkor működött a kifejező írás, amikor a személyeknek a számukra belső feszültséget okozó szituáció kapcsán az érzéseiket és gondolataikat egyaránt ki kellett fejezniük írott formában, azaz emocionális és kognitív szinten is átdolgozták, jobban megértették a velük megtörtént eseményt.
További fontos tényező az anonimitás. Ha azt tervezzük, hogy az írásainkat más is olvasni fogja, az befolyásolni fogja a fogalmazást, szabályozza, mi mindent vetünk papírra. Ha viszont név nélkül írunk, nem kell tartanunk a retorziótól, stigmatizációtól, nyugodtan kifejezhetjük bármilyen gondolatunkat. Ez az egyik oka az internetes fórumok és chat szobák népszerűségének is.
Tehát, ha úgy érzed, elöntenek az érzelmek, vegyél elő egy üres papírt, nyiss meg egy új dokumentumot a számítógépedben, és csak hagyd, hogy jöjjenek maguktól a szavak. Nem kell irodalmi műre törekedni, add ki egyszerűen, hogy mit és miért érzel, hisz bizonyított: írni jó!
Forrás:
Pennebaker, J. W. (2005). Rejtett érzelmeink, valódi önmagunk – Az őszinte beszéd és írás gyógyító ereje. Budapest: Háttér Kiadó.
