Babona vs. tudomány
Az internetet böngészve sok helyen találkozhatunk különböző oldalakkal, amik önismeret-fejlesztéssel, életvezetési tanácsokkal, párkapcsolati problémák orvoslásának lehetőségével szeretnék megragadni figyelmünket. Hogyan tudjuk eldönteni, hogy melyek azok a weblapok és alkalmazások, amikre érdemes figyelmet fordítanunk, és mely cikkekből profitálhatunk kevesebbet? Hasonlóan feltehetjük a kérdést magunknak a könyvesboltok polcai előtt válogatva: melyek azok a lélektannal kapcsolatos kötetek, amiket szakmájukban elismert szerzők írtak tudományos igényességgel, és melyeket szereztek kevésbé hozzáértő személyek? Ha életünkben úgy érezzük, megrekedtünk egy problémával kapcsolatban, hogyan találhatunk olyan szakembert, aki segítséget tud nyújtani szorongásos problémáinkkal, párkapcsolati vagy életvezetési gondjainkkal kapcsolatban?
Napjainkban elterjedtek a különböző mentálhigiénés szolgáltatások, melyek személyes tanácsadás vagy megvásárolható kiadványok formájában ígérnek javulást életvezetésünkben, szakmai előrehaladásunkban, emberi kapcsolataink kezelésében. Miben tér el az aurasebészek, asztrojósok, mágusok és számmisztikusok tevékenységének hatása például egy szakképzett pszichológusétól? Elsősorban az a különbség, hogy a pszichológusok, pszichiáterek, szociális munkások államilag elismert képzésben tanulnak tudományos megalapozottsággal bíró módszereket. Ez azt jelenti, hogy a szakmákban alkalmazott technikák olyan elméleti alapokon nyugszanak, amelyeket korábbi megfigyelések és tapasztalatok támasztanak alá. Emellett a használt módszerek hatását ellenőrzött körülmények között vizsgálták meg, összehasonlítva hatékonyságukat más eljárásokkal. Ezzel szemben a nem-tudományos módszerek képviselőinek oktatása nem elfogadott és ellenőrzött keretek között zajlik, ami nehézkessé teszi a valódi szaktudás ellenőrzését. Emellett az általuk használt technikák alkalmassága a segítségnyújtásra megkérdőjelezhető, ugyanis sokszor vagy hiányos elméleti alapokon nyugszanak, vagy logikai tévedések és következtetési torzítások útján bizonyítják őket. Emiatt áltudományos irányzatoknak nevezhetjük őket, mert módszereik kidolgozása és alkalmazása során nem követik a szigorú bizonyítékokon alapuló tudományos eljárásokat. Ez azt jelenti, hogy a technikák kidolgozói számos esetben megelégszenek az elmélet vélt igazságtartalmával, nem vetik össze a felállított teóriát valós tapasztalatokkal. Még gyakoribb, hogy a megfigyeléseket ugyan elvégzik, de csak az elmélettel egybevágó eredményeket veszik figyelembe, jegyzik fel és tárják nyilvánosság elé. Ezek a hiányosság azt okozzák, hogy a módszerek terjesztői sokszor nem tudják bizonyítani, hogy technikáik hatásosak a lelki vagy testi problémák leküzdésében (erről ír például a: "homar.blog.hu").
Számos esetben előfordul továbbá, hogy a megfigyelésekből téves következtetéseket vonnak le a tudományos módszertanban kevésbé járatos személyek. Ez főként azokban az esetekben fordul elő, amikor különböző tényezők együtt járását azonnal ok-okozati összefüggésként értelmezik. Tegyük fel például, hogy egy gyógyhatású készítmény gyártója ellenőrizni szeretné, hogy bizonyos betegségekkel szemben hatékonyan használható-e a terméke. A legegyszerűbb, ha a páciensek egy csoportján alkalmazza a kezelést, és nyomon követi állapotának alakulását. A megfigyelései szerint a betegek egyharmadánál javulás tapasztalható. A készítmény gyártója ebből levonhatja azt a következtetést, hogy a kezelése hatásos, hiszen a gyógyszer alkalmazása és a betegek állapotának javulása erősen együtt jár. Ez a következtetés azonban logikai hibán alapszik, mert a két tényező között nincs feltétlenül ok-okozati összefüggés. A gyártó akkor jelentheti ki nagyobb biztonsággal, hogy készítménye hatékony, ha úgynevezett kontroll csoportot alkalmaz. Ennek során meg kell figyelnie hasonló körülmények között élő, kezelésben nem részesülők állapotának változását is. Ez azért fontos, hogy teljes bizonyossággal kiszűrhető legyen, hogy valóban az alkalmazott módszer okozta a megfigyelt változásokat.
Fontos eltérés található a különböző módszerek között abban is, hogy miként írhatók le az adott szakterületre jellemző aktuális folyamatok. A pszichológia és a pszichiátria esetében mind az egyén, mind a szakma folyamatos fejlődésre törekszik. Ennek érdekében a szakemberek szervezett továbbképzéseken és konferenciákon vesznek részt, valamint egyéni szupervízió során igyekszenek gyarapítani tapasztalatukat és tudásukat. Maga a tudományterület pedig a folyamatosan zajló kutatások révén kívánja még hatékonyabbá tenni a meglévő módszereit, illetve új technikákat hoz létre ellenőrzött körülmények között, a meglévő szakirodalomra támaszkodva. Ezzel szemben az áltudományos területek régebbi, homályos forrásokra hivatkoznak, esetükben hiányoznak a friss kutatási eredmények, valamint a szakmai továbbképzések rendszere. Rendszerint hiányoznak a próbálkozások is, melyek rendszereznék és összehangolnák a felhalmozott tudásukat más szakterületek összegyűjtött anyagaival (biológia, fizika, kémia).
További különbség, hogy a tudományos alapokon nyugvó segítő szakmák a kliensek állapotának felmérése során több forrásból igyekeznek információt szerezni: elsősorban a klienssel készített interjúkból, beszélgetésekből, másodsorban állapotfelmérő tesztekből és személyiséget vizsgáló kérdőívekből. Azért van szükség egyszerre több eljárásra is, mert mindegyik teszt a személy állapotának csak egy területét vizsgálja, így nem vonhatók le belőle általános érvényű következtetések. Ezzel szemben a nem-tudományos módszerek gyakran egy-egy ismeretlen forrásból származó személyiség-kérdőív, vagy „IQ-teszt”eredménye alapján javasolja a beavatkozás megkezdését. Utóbbi megközelítés végletekig leegyszerűsíti a problémát, így nem is várható megoldást az ilyen technikáktól. Több esetben a hirdetett ingyenes stressz-tesztek, életmód-kérdőívek célja, hogy problématudatot ébresszen a vizsgált személyekben, ezzel bíztatva őket a rögtön felajánlott kezelésben való részvételben.
Sajnos a nem-tudományos irányzatok képviselői azzal is árthatnak, hogy hatékonynak hirdetett kezeléseikkel eltántorítják pácienseiket a valódi segítséget nyújtó szolgáltatások felkeresésétől. Emellett ténykedésük során elkövetett hibáikkal is veszélyt okozhatnak, ami elkerülhető volna megfelelő, ha rendelkeznének megfelelő szakmai képzettséggel (erről ír például a: "velvet.hu").
Sok esetben a magukat pszichológusnak nevező személyek önállóan sajátítottak el egyes ismereteket, azonban nem képesek azokat hatékonyan használni, mert nincsenek birtokában a teljes tudásnak, amit a képzések biztosítanak a szakembereknek. Ezért érdemes utánanézni, hogy az általunk felkeresni kívánt szakember valóban az-e, akinek mondja magát. Erre a célra megfelelhet két honlap, ahol pszichológusokat kereshetünk fel: www.mipszi.hu/pszichologuskereso; pszichologuskereso.hu.
A megoldást a jövőben egyszerűbbé teszi majd, hogy remélhetőleg hamarosan megalakul a Magyar Pszichológus Kamara, amely célja, hogy naprakész adatbázissal rendelkezzen a képzett pszichológusokról. Ez a szervezet képes lesz majd arra, hogy elejét vegye a szakmai visszaéléseknek. Emellett segítheti az embereket abban, hogy olyan szakember segítségét vehessék igénybe, aki nem csak megfelelő képesítéssel és szaktudással rendelkezik, de ezt bizonyítani is tudja.
Források, a témába vágó további olvasnivalók:
origo.hu - A sarlatánok nyomába eredtek a pszichologusok
hu.wikipedia.org - Szociális munka
recoveringagnostic.wordpress.com - The unscientific method explained
quackwatch.com - Distinguishing Science and Pseudoscience
webspace.utexas.edu - Distinguishing Science from Pseudoscience
